T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
Káldy Mária: 60 év
úttörők bár kemény, emberpróbáló, mégis felejthetetlen időszakára, amikor a Felső-Tiszavidék építésénél szinte egy személyben végzett néprajzosi, építési, művezetési, műszaki ellenőri, tervezői feladatokat. Felejthetetlen emlékeket, igaz barátságokat kovácsoló korszakot élt át az első műszaki csapattal, Bácsay Péterrel, Picurral (Horváth Ilonával), Glózer Lacival, majd már Szentendrén a rajongva tisztelt főmérnökkel, Temivel (Temleitner Józseffel), Kovács Pistával és Bubuval (Mandik Ibolyával). A vasi, zalai parasztházak múltját kutatva erősödött meg kapcsolata a faépítkezéssel. Jancsi vérbeli szabadtéris építész-muzeológus, és talán azt is mondhatjuk, tiszteletbeli múzeumpedagógus, aki szívesen hagyja ott a rajzasztalt, ha arra kérjük, hogy gyerekeket kalauzoljon az általa oly szeretett múzeumi tájakon. Kecskés Péter szintén 1969. január 15-én tette meg a döntő lépést, lett a Falumúzeum munkatársa. A borkultúrájáról híres Mátraaljáról érkező fiatal kutatóra a többiekhez hasonlóan nem kis feladatok vártak. Részt vett a tudományos elvek kidolgozásában, dolgozott szinte mindegyik tájegységben, épületek kiválasztásában éppen úgy, mint az erőltetett menetben elindított bontásokban. Hamarosan a Felföldi mezőváros tájegységfelelőse lett, de az ő feladata volt a múzeum szőlőskertjeinek a kialakítása, a szőlőhegyi építmények múzeumi megvalósítása. Egy-egy Észak-Magyarországi gyűjtőút, vagy kirándulás során mindig kedves fogadtatásban részesültek a kollégák a Kecskés család híres és hangulatos gyöngyösi pincéjében, ahol A lendvadedvesi présházpince bontása. Felső sor: Rédeky Emil, Bálint János, Ballá Gyula, alul a bontóbrigád, középen Mandik Ibolya és Kecskés Péter (BÍRÓ Friderika felvétele)