T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Hegyi Füstös Ilona: Tök jó nap

gyó kéz között. A rejtőzködni áhítók tökálarccal fedhették arcukat, míg az esztétikumra is adók elkészíthették tökmag ékszereiket. A száraz kobaktök jó akusztikájú, így számos népi hangszer készült belőle a dobtól a dudáig. Szeri Józsi bácsi mesterien mutatta be, milyen pásztorkészséget készítettek maguknak a Szent Mihálykor számot adó juhászok, kondások. Egy óriási, díszesen faragott lopótököt is megcsodálhattunk, mely Józsi bácsi pásztor-faragótudományának egyik jeles darabja volt. Aki kedvére kidolgozta és kijátszotta magát, nem csoda, ha megéhezett, megszomjazott. A tudásszomj csillapítására olyan tök-fajtabemutatót tartottunk, ahol az Országos Minőségmegőrző Intézet és az Agrobotanikai Intézet szakemberei adtak felvilágosítást az érdeklődőknek a különféle fajtájú tökök termesztésével és felhasználásával kapcsolatban. A kígyótök, a spárgatök, a marhatök és még számos fajta vonzotta az emberek tekintetét, és keltette fel figyelmét. Bizonyára jó néhányan megfogadták, hogy jövőre ők is termesztenek valamilyen nekik tetsző tököt. E terv véghezviteléhez a frissen sült tök-lapcsánka illata adta meg a végső lökést, hiszen aki az orra után ment, könnyen rátalált a nagydobosiak portájára, ahol a tökös-boros lecsótól a tök-laska levesen keresztül a legkülöncebb tökös süteményig mindent megtalálhatott. A tökmagos kenyeret tökpürével tetézhette, a tökös-mákos rétest tökös zserbóval váltogathatta, míg meg nem szomjazott a sütőtöklére, amit egy óriási kivájt süígy készül a lopótökből a dob