T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. Csukás Györgyi: A balatoncsicsói présházpince

kel. Már Vargha László felfigyelt arra, hogy a Fénye-hegyi présházaknak a korai klasszicizmus motívumkincsét alkalmazó oromzati vakolatdíszítése mennyire hasonlít az akali r. kat. templom karzatának 1827-re datálható vakolatdíszítésére. Hasonló, füzérdíszekkel ékes homlokzatot 1975ben még a Szentantalfához tartozó közeli Mocsár szőlőhegy egyik présházpincéjén is fényképezhettem. Sajnos, ez a vakolatdíszes présházpince mára ugyanúgy eltűnt, mint azok a hasonló vakolatdíszes csicsói lakóházak is, amelyeknek fényképfelvételeit az Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Fotótára őrzi. Az igen hasonló motívumkincs, a technikai kivitelezés és az emlékek egymáshoz közeli elterjedése alapján valószínűsíthető az a Vargha László által feljegyzett helyi hagyomány, hogy ezeket az épületeket csicsói.kőművesek emelték. Mivel a korai klasszicizmus ismert motívumai már a piaristák akali templomában is meglehetős késéssel jelentkeztek, e motívumoknak az uralkodó korstílushoz képest megkésett alkalmazása a présházak, falusi lakóházak esetében még inkább feltételezhető. Ezért egyelőre csupán annyit tudunk biztonsággal megállapítani, hogy a présház, és minden bizonnyal építésével egykorú vakolatdíszítése valamikor az 1820-as évek és 1858 közt keletkezhetett. 1858-ban a présház tulajdonosa ifjabb Sárffy Pál kisdörgicsei lakos volt, aki kiterjedt rokonsággal rendelkezett a faluban. A két szőlőparcellát és egy rétet is tartalmazó agyagliki birtoktól északra nagybátyjának volt hasonló pincés szőlője. A szőlőterületből az idők során eladtak. Sándli Lajosné és Sárffy Gizella idején - örököseiknek elmondása szerint - 73 sor szőlőt műveltek, soronként 43 tőkével, s száz hektónál több bort tároltak a pincében. Főként juhfarkot termeltek, de kisebb mennyiségben vörösboruk is volt. A Vakolatdíszes ablak a főhomlokzaton