T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Zentai Tünde: A faddi ház és telek

nem sorolt, egyéb, az életmódhoz szükséges tárgyakkal kiegészítve. Egy jelentős bútordarabot kell idegen tárggyal pótolnunk, Pánczél Erzsébet ládáját, amit pár évvel a ház vétele előtt eladtak. A bemutatás idejének a két rendkívüli mozzanatát érzékelteti, hogy az asztal karácsonyi abrosszal van leterítve, amit erre az alkalomra évente csak egyszer vesznek elő. Rajta: egy szegetlen kenyér, mákos, diós és üres kalács, a gazda fekete ünneplője egy inggel, és a kalapja. Alatta az asztal hídján egy kis köteg széna, a földön, kosárkában kukorica, fokhagyma, rongyba kötött só. A házastársi ágy Pánczél Erzsébet számára gyermekágynak van béren- Fülöp János (sz.: 1907.) portréja 1930-ból dezve, vendégfogadáshoz illően fehér csipkés párnákkal, fehér damaszt dunyhával. És, bár már nem nagyon hisznek a babonákban, még fölfüggesztik a díszlepedőt a mennyezetre supellat gyanánt. A menyasszonyi ládán ott látjuk a komakosarat, benne a komapohárba tett húslevessel, egy üveg borral, egy kerek tepsi rétessel, díszesen szőtt komaruhával. (Karácsony lévén nem az asztalra teszik.) A nagy ládára való kisládát (ami feliratával Pánczél Erzsébet első férje, Vas Sándor emlékét őrzi) viszont átrakják a sarokpad végére. Az utcai szobabelső hivatott emléket állítani a festett faddi bútornak. Ennek a berendezése gondot jelentett, mert az 1940-es évektől itt már a következő generáció, Fülöp János és Beda Anna „modern" hálószobabútora állt, és a családi emlékezet nem terjedt ki a régi tulipános berendezés részleteire. A nehézséget segített áthidalni az a tény, hogy Csilléry Klára a Néprajzi Múzeum számára 1972-ben megvett egy ilyen komplett faddi szobabútort, amely Keserű Erzsébet nevét viseli. Pánczél Erzsébet nagyanyja is Keserű Erzsébet volt. Van is némi hal-