T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Cseri Miklós-T. Bereczki Ibolya-Kósa László-Ujváry Zoltán: Búcsú Kurucz Alberttől

Kurucz Albert hosszas betegsége alatt is kitartó figyelemmel kísérte a Szabadtéri Néprajzi Múzeum fejlődését, örült a gyarapodó kiállításoknak, a múzeum tudományos eredményeinek, még láthatta a 2000 őszén megnyílt Bakony, Balaton-felvidék tájegységet. Almát egykori kollégái és a múzeum jelenlegi munkatársai az elkövetkező évtizedben teljesítik be. Ha elnézem a jelenlévő volt és mai munkatársak arcát, láthatom, hogy gyökeres változások zajlottak le Kurucz Albert betegségben eltöltött 17 éve alatt. Kicserélődtek az emberek, megváltozott a múzeum, a múzeum körüli világ. Óriási változások zajlottak le körülöttünk. De egy állandó maradt: A múzeum szeretete, a nagy álom, a telepítési terv befejezésének vágya, s a Skanzen hírnevének folyamatos gyarapítása. Ezekben a dolgokban mi, utódok, azt a törekvést és elképzelést akarjuk megvalósítani, melyet Kurucz Albert és akkori munkatársai elénk állítottak, amihez az önállóvá váló legifjabb nemzeti közgyűjtemény alapvetését megtették. Szeretném remélni, hogy jó úton járunk, jól sáfárkodunk a hagyatékkal. Kurucz Albert a fenti távolból büszkén tekinthet le ránk. Nyugodjék békében! Tudjuk, kántortanító volt. Szépen énekelt, harmóniumon, orgonán is játszott. Közeli kollégái mesélték, hogy néha múzeumi kirándulásokon, közös hivatalos utakon falusi műemlék templomokban járva a harmóniumhoz ült és játszott. A többiek körülállták, és vele együtt énekelték a zsoltárokat. Talán a 25.-ket is: „Szívemet hozzád emelem És benned bízom Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam; Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek." Cseri Miklós-T. Bereczki Ibolya