T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Cseri Miklós-T. Bereczki Ibolya-Kósa László-Ujváry Zoltán: Búcsú Kurucz Alberttől

jának. Kurucz Albert 1980-tól megjelentette az intézmény tudományos periodikáját, a Ház és Embert, 1979-től adta ki a múzeum tájékoztatóját, a Tékát. Tagja volt a Szabadtéri Múzeumok Európai Szövetségének, és a Magyar Néprajzi Társaságnak. Utóbbinak 1979-1982 között alelnöke is. 1985-ben bekövetkezett betegsége véglegesen megszakította nagy álma, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felépítése érdekében kifejtett munkáját. Ennyi a száraznak tűnő tények sora, egy gazdag élet sűrítménye. De a nekrológ talán hivatalosnak tűnő hangvétele oldószereként beszéljenek az ő szavai: 1988-ban - „az első kapavágás" huszadik évfordulóján - Kurucz Albert így emlékezett vissza a múzeumban töltött időre: „Eredeti világomat találtam meg a munkámban. Azt, amit egész életemben éltem. Ezen kívül az egész országot megismertem. A legnagyobb élmény számomra újra látni az áttelepített épületeket, és részt venni abban a munkában, amíg egy-egy objektum megszületik. A legnagyobb gondom mindig a versenyfutás volt az idővel, pusztulással. Még ott is, ahol a helyiek gondosan védték az épületeket. Egyre sürgetőbb feladattá vált a gyors munka, amihez nem voltak meg a feltételek. Mikor végre ez is kialakult, az anyagi lehetőségek csappantak meg. A legnagyobb öröm lesz számomra, ha minden feltételt együtt látok. Remélem, ez is eljön belátható időn belül."