T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Zentai Tünde: A drávacsehi bontás

szoba nyílt. A házban hagyományos tüzelőberendezés már nem létezett, mert az 1910-es évek végén e téren teljes körű modernizációra került sor. Ekkor szüntették meg a szabadkéményt és a konyhai sütőkemencét. Egyidejűleg fölépítették a kisházat - az ormánsági porták 20. század eleji jellegzetes építményét - szabadkéményes nyári konyhával és takaréktűzhelyes kemencével, ami átalakítás nélkül érte meg napjainkat. Az 1930-as években a ház utcai homlokzatának ablakait nagyobbra cserélték, a konyha mozaiklap burkolatot kapott, az istálló fa-jászlai helyére pedig Siklóson öntött betonjászlak kerültek. A ház hátsó vége és födele a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, ekkor bontották le a pajtához csatlakozó féltetős, vályogpilléres, zsilipéit tölgyfa oldalú színt, amit nem is építettek újjá, mert épen maradt anyagát fölhasználták a tető javításához. A hátfal belövéseit több helyen téglával foltozták be. A bontás előtt a ház tulajdonosainak elbeszéléseiből ennyit tudtunk az épületek történetéről. A bontási kutatások során - amint látni fogjuk - sok egyéb változásra is fény derült. A bontás kivitelezésével a szomszédos drávapalkonyai Dávid és Szabó bt.-t bíztuk meg, amely garanciát jelentett a szakszerű műemléki munkára, részben a hagyományok iránti elkötelezettsége, részben a szakértelme miatt; a Bt. tulajdonosai, Dávid János kőműves, Szabó László okleveles építészmérnök biztosították a kőműves, az ács és épületasztalos szakiparosok közreműködését, valamint vállalták a vakolatdíszek áttelepítését is. Munkájukat Dávid János vezetésével mindvégig nagy gondossággal és szakszerűséggel végezték: például, ha egy gerendacsap megóvásához másfél órára volt szükség, akkor annyit szántak rá. A bontás - a Szabadtéri Néprajzi Múzeum hagyományos gyakorlatának megfelelően - a tájegységfelelős muzeológus és építész vezetésével folyt. A muzeológiai irányítást Zentai Tünde, a műszakit mindvégig Bálint János építész látta el, a felelős építész Búzás Miklós volt. Mivel a tájegységben ez volt az utolsó nagy épületbontás, a tapasztalatszerzés érdekében a padló- és falkutatásban tevőlegesen részt vett Sári Zsolt néprajzos is. Meghívtuk továbbá a Pécsi Egyetem néprajz szakos hallgatóit, hogy tanulmányi képzésüket elősegítsük; a tanszékről Szabó János és Tóth Csaba a bontás második napjától végig jelen volt, és hatékonyan dolgozott. Rajtuk kívül a falkutatásban is közreműködött Jakab Lászlóné kertészmérnök, aki a telek és a falu flórájának föl-