T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Zentai Tünde: A drávacsehi bontás

A drávacsehi bontás 2002. május 28. és június 13. között lebontottuk a Dél-Dunántúl tájegység 8. telkének három épületét Drávacsehiben: a házat, a kisházat és az utcai kerítést. A Kossuth u. 22. számú házat és melléképületeit 1976-ban fedeztem föl Drávacsehiben, ormánsági gyűjtőutam során. Mint megörökítésre feltétlenül érdemes épületegyüttesről, részletes néprajzi dokumentációt és fényképeket készítettem. A Dél-Dunántúl tájegység 1976-ban összeállított telepítési tervében az ormánsági szilárd falú építkezés bemutatására még a drávapalkonyai, Sallai u. 79. sz. telek épületeit szerepeltettem. Mivel azonban a palkonyai ház időközben megszerezhetetlenné vált, és legalább anynyi tudományos érv szólt a drávacsehi ház kiválasztása mellett, 1985-ben javasoltam a megvásárlását, amire 1985 októberében sor is került. A drávacsehi ház a vételkor Kovács Pál (szül.: 1902.), egykori 18 holdas gazda tulajdonában volt. A 8000 négyzetméteres, egy egész örökségen (beitelken) elhelyezkedő épületek egységes, az 1930-as évektől változatlan képet mutattak. A tornácos lakrészből, istállóból és pajtából álló főépület - a családi emlékezet szerint - 1867-ben épült, Szabó Dániel idejében, akitől a Kovácsok anyai ágon, a Cúnból beházasodott Kovács József révén örökölték. A kiválasztáskor a drávacsehi porta jobb oldalán, rövid homlokzattal az utcavonalon helyezkedett el a lakóház. Kiskapus tornácához bástya (téglakerítés) csatlakozott, kétszárnyú vaskapuval megszakítva, a bal oldali kapupillér hozzáépült a kisházhoz, amely nyári konyhából, fészerből és kamrából állt. A telek közepén 1917-es évszámú betonkávás gémeskút magasodott, kevéssel mögötte, a házzal szemközt disznóól foglalt helyet. Az udvart hátul a főépület vége, az erre merőleges kisistálló és a köztük lévő léckapu választotta el a hajdani szérűskerttől. A széles udvaron két kert is volt: a kapu és a tornácfeljáró között egy virágos-, a kisház kamrája és a disznóól között pedig egy vegyes, virágos- és zöldségeskert. Az udvart a fő közlekedési útvonalakon kőburkolat, néhol téglajárda fedte. A telken, különösen a ház mögött, sok gyümölcsfa állt, köztük egypár szelídgesztenyé-