T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2001 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

gadottá vált szándékunk, hogy a néprajzos, építész kollégák mellett magunk is részt vehessünk népi építészeti felmérésekben, bontásokon, néprajzi gyűjtéseken. Célunk ezzel az volt, hogy közvetlen tapasztalatok, ismeretek birtokában hiteles közvetítői lehessünk majd a megnyílt kiállításnak. Egy-egy tájegység kialakulásának története, a táj földrajzi adottságai, gazdálkodási jellemzői vagy népi építészetének megismerése mellett lehetőségünk nyílt arra is, hogy a személyes beszélgetések során feltáruljanak előttünk az ott élő emberek ünnepei és hétköznapjai. E találkozások, valamint a könyvekből, adattári dokumentumokból szerzett szakirodalmi ismeretek alapozták meg azt a tudást, amit az adott kiállításokról, azok hátteréről a múzeum közművelődési munkatársának vagy múzeumpedagógusának feltétlenül tudnia kell. A hiteles ismeretátadás szempontjából mindezeken túl, felbecsülhetetlen értéket jelentett az az érzelmi kapcsolat, kötődés, ami e találkozások során kibontakozott táj és ember, ember és ember között. Amikor ember és ember közötti kapcsolatról beszélek, ennek kettős jelentése van. Elsősorban azokról a parasztasszonyokról, parasztemberekről, a Vilma nénikről, a Józsi bácsikról van itt szó, akik életükről és munMádl Ferenc köztársasági elnök megnyitóbeszédét tartja