T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2001 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

És folytathatnánk a sort a néha már-már megvalósíthatatlannak tűnő feladatokkal, amelyeket végül mindig sikerült megoldanunk. így történt ez a kőfaragó mesterség bemutatásakor is. A mindszentkállai lakóház mellett kőfaragó műhelyt rendeztünk be. Fontosnak tartottuk tehát, hogy ezt a munkát is felelevenítsük. Megfelelő követ szerezni - sokáig úgy tűnt - szinte lehetetlen. Mégis, amikorra kellett, megérkezett a hatalmas vörös homokkőtömb, s Fekete Attila kőrestaurátor - a megnyitó egyik különleges programjaként - elkezdhette a kővályú faragását. Igazán megindító látvány volt az, amikor a processzióban érkezők közül néhányan kertjük legszebb virágjaival díszítették föl a múzeumi kálvária stációit, s a kőkereszteket. Ugyancsak nem lehet elfelejteni azt sem, ahogyan az otthonról hozott házi süteményekkel - mint igazi házigazdák megkínálták a megnyitóra érkező vendégeket. .. .és most ismét Cseri Miklós főigazgató lép az emelvényre, aki elismerő szavakkal méltatja a tájegység létrehozásában jeleskedő valamennyi résztvevő munkáját: Veszprém megyeieket és szentendreieket, etnográfusokat és építészeket, restaurátorokat és kiállításrendezőket, kivitelezőket és karbantartókat. Záró gondolatként meg kell említeni a múzeumunkban már hagyománynyá vált szokást: egy új tájegység, vagy épület avatásakor a múzeum közössége szimbolikus ajándékkal köszöni meg a két szakmai vezető, a muzeológus és az építész alkotását. így volt ez a Nyugat-Dunántúl tájegység, vagy a dusnoki szélmalom megnyitása alkalmával is. Tekintettel arra, hogy a Bakony, Balaton-felvidék tájegység legfontosabb építőanyaga a KŐ, természetesnek tűnt az az ötlet, hogy H. Csukás Györgyi muzeológust és Búzás Miklós építészt egy-egy helyi kőből faragott, virággal díszített itató emlékeztesse 2000. szeptember 20. jeles napjára. Káldy Mária