T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2001 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

nak leginkább kitett utolsó képen már csak az alakok sziluettje volt kivehető. A képek korára csak következtetni lehetett a História Domus adata és a helyiek emlékezete alapján. A kálvária első stációképei 1823-ban készültek. Nehezen képzelhető el, hogy az eredeti képek máig fennmaradtak volna. A képek felújításáról, kicseréléséről viszont a legidősebb nemzedék sem tudott, ezért az legnagyobb valószínűséggel a 19. század végén, vagy a 20. század elején történhetett. A képek javítására, különösen az időjárásnak jobban kitett stációképek átfestésére persze többször is sor kerülhetett. A múzeum Tudományos Tanácsa - hosszas vita, és a különféle szempontok mérlegelése után - úgy döntött, hogy a gyulafirátóti kálvária stációfülkéibe a bólyi képek alapján készüljenek el a festmények. Természetesen, a múzeumi fülkék nagyságának megfelelő méretre (75x50 cm, félköríves záródással) nagyítva, és a kétsoros kálvária egyik sorának képeit az egy stációsoros gyulafirátóti kálvária menetirányának megfelelően tükrözve. Szűcs Gergely azt a feladatot kapta, hogy a teljesen lekopott képek részleteit (arcok, ruházat, háttér) az ép képekről szerezhető információk alapján fesse meg, vagyis ne maradjanak elnagyolt foltok, kidolgozatlan részek, hanem az egész képsorozat egységes megjelenésű legyen. Mindez természetesenjóval összetettebb munkát jelentett, mint egy egyszerű műtárgymásolat elkészítése. Szűcs Gergely az eredeti lemezekről készült fotókról, a képek vizsgálata során nyert tapasztalatairól, a sérült képek kiegészítésénél alkalmazott módszeréről dokumentációt adott le a múzeumnak, amelynek lényeges részét szó szerint idézzük: „A képek fizikai állapotában és művészi színvonalában jelentős különbségek figyelhetők meg. A legépebb állapotban a III. stáció (Krisztus először esik el a kereszttel) maradt meg, míg az utolsó jelenet (Sírbatétel) csak nyomaiban felismerhető. A képek roncsolódását jelentősen befolyásolta helyzetük a kálváriadombon. A legjobb állapotban a legalsó képek maradtak fenn, ahol a napsugárzás kevésbé érte azokat. A jelenetek összhatásában a „művészi" következetlenség a meghatározó. -A harmadik jelenet (Krisztus először esik el) művészi hatását tekintve is kiemelkedik a többi kompozíció közül. - Krisztus haj- és szakállszíne, valamint arcának karaktere képenként változó.