T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2000 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2000)

Zentai Tünde: Új tájegység épül

telepítési terv 85 lapból, a 2000. évi 43 oldalnyi kiegészítésből áll, ennek a terjedelmes anyagnak itt csak a főbb szempontjait tudjuk ismertetni. A muzeológiai építési és berendezési koncepció telkenkénti bemutatását a Téka 1991. évi számában tettük közzé, az azóta történt változásokra az alábbiakban röviden utalunk. A táj és a lakáskultúra A Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak ebben a tájegységében Magyarország közel negyedrészének a bemutatására vállalkozunk. A Tolna, Baranya, Somogy és Zala megye déli részéből származó épületek és berendezésük a Dél-Dunántúl legjellemzőbb kistáji kultúráit jelenítik meg egy-egy külön telek keretében. Az objektumok kiválasztásában fontos szerepet játszott az a szándék is, hogy érzékeltessük e mezotáj nyugati és keleti felének a népi lakáskultúrájában mutatkozó, a 18. század végétől mind jobban szembeötlő különbségeit. A délnyugati füstöskonyhás házterületen a 19. század második feléig fönnmaradt a faépítkezés, a keleti síkvidékeken viszont már a múlt század elején általánosak a földfalú épületek. A múzeumi tájegységben a tipikus füstöskonyhás talpas házakat a somogyi (Csököly), a zalai (Muraszemenye) és a nyugatbaranyai (Zádor) épületek képviselik. Az alföldi jellegű, fejlettebb, földfalú, szabadkéményes, egybejáratú házakat a Duna-mentéről (Fadd, Ocsény), a Mecsekből (Hidas) és a Drávaszélről (Drávacsehi) választottuk ki. Rajtuk kívül megörökítjük a fejlődésbeli átmeneteket (szennai fatornácos vert falú ház) és a német, valamint a bukovinai székely telepesek lakáskultúráját (Hidas) is. A táji és fejlődésbeli különbségek a ház belső berendezésében is megnyilvánulnak. Az árutermelésben előrébb járó keleti részeken például a múlt század második felére a parasztság széles köreiben meghonosodik a festett, virágdíszes asztalosbútor, a délnyugati füstöskonyhás területeken ugyanekkor még túlsúlyban van a faragott keményfa bútor. A bemutatás időszaka a 19-20. század. Kényszerű időhatár ez, amit a fönnmaradt épületállomány kora szab meg. A legrégibb datált épület 1833ból származik. A berendezésben azonban szerepelni fognak „öröklött" 18. századi tárgyak is.