T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2000 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2000)

Kecskés Péter: Ipar- és technikatörténeti berendezések a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban I.

A műhely hátsó rövid oldaláról nyílik a sózott marhabőrt, cserzőanyagokat tároló dongaboltozatos pince. Felette két műhely és egy raktár kapott helyet. A boltozott „vizes műhely" három földbe ásott, téglabéléses cserzőkáddal és a vízmelegítő katlanházzal épült. A vizes műhelyben történt a bőrök különböző koncentrációjú csersavas lében áztatása, mosása és feldarabolása is. A mellette lévő „száraz műhely"-ben a félnedves bőr kikészítésére (zsírozás, hántolás, festés) került sor. A következő, raktárhelyiségben a különböző minőségű marhabőröket mint készárut tárolták a bőrmázsával együtt. A raktárban állítottunk ki egy 1742-ből való, intarziás tímárcéhládát. Az épület harmadik szintje a szárítópadlás, ami az egész építményjellegét meghatározza a két hosszú oldalán végighúzódó zsalugáteres szellőzőablakok sorával. E szárítótérben farudakon és vaskampókon függnek a félbőrök. Az előkészítő színben történt az egész bőrök szőrtelenítése, húsolása, továbbá sózása és meszes vízben áztatása, illetve mosása. A vízigényes mesterséget szolgálja a téglaburkolatú udvaron épített kétvödrös, kerekes kút. A műhely és technikatörténeti értékű berendezése a 19. század végi növényi cseres eljárású, a marhabőr hagyományos feldolgozásának minden mozzanatát szemlélteti. Vonatkozik ez az anyagokra [sózott-, szárított-, félkész- és festett bőrök (és a teljes eszközkészletre is), tímártőkék, húsoló és varga/tímár kések, cserzőanyagok, szárítórácsok]. Nem valósulhatott volna meg a gyári előállítás előtti technológiai rekonstrukció a még működő bőrgyárak segítsége nélkül (Pécs, Simontornya és Újpest). Pékműhely A 20. század első harmadában Izsákon (Pest m.) működött sütöde épületfeltárásával és berendezéseinek felhasználásával nyílt meg a pékműhely 1998-ban. Több alföldi pékség analógiáit is figyelembe véve az épület három helyiségből (sütőház, sütőkonyha és bolt) áll. A vályogtégla falú, oldaltornácos, egyenes deszkaoromzatos épület szarufás-torokgerendás tetőszerkezetét hornyolt cserép fedi. A pékség „lelke" az egy sütőterű, ún. magyar kemence, ami az Alföldön ismert kenyereskemencék korai típusát képviseli. Ez a sütőkonyha padlózata alól fűtött kemence ellipszis