T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: Bakony, Balaton-felvidék tájegység (TÉKA 2000 1., Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2000)

H. Csukás Györgyi: Vajkai Aurél 1903-1987

Vaj kai Aurél Kolozsvár, 1903. május 14-Budapest, 1987. november 29. VAJKAI Aurél életútját nem néprajzkutatóként, és nem a tájegységben kezdte, mégis ma a Balaton-felvidék és a Bakony legnevesebb etnográfusai közt tartjuk számon. Kassán töltött ifjúkora után Budapesten szerzett orvosi diplomát 1927ben, s kezdett dolgozni elmeorvosként. Nyughatatlan természetének azonban nem feleltek meg a munkájával járó szigorú kötöttségek. Figyelme az akkor formálódó néprajztudomány felé fordult: kezdetben néprajzi tárgyi fényképeket készített, majd a tudomány nagyjainak (Györffy István, Bátky Zsigmond, Viski Károly) barátságát és elismerését kiérdemelve önálló gyűjtőutakra indult és publikálni kezdett. Szerte az országban mindenfelé járt: kerékpáron, majd motorbiciklin közlekedve eljutott a Pest környéki Gyújtőúton falvaktól kezdve a Matyóföldön át Erdélyig minden néprajzilag érdekes tájra. A Balaton-felvidék szelíd, mediterrán szépsége rögtön megragadta, így örömmel fogadta, hogy első múzeumi állásait Keszthelyen, illetve Veszprémben kapta. 1949-ben a veszprémi, akkor Bakonyi Múzeum igazgatója, később tudományos főmunkatársa lett, s a kedves, szeretett tájon dolgozott 1965-ig, nyugdíjazásáig. Balatonalmádiban telepedett le, s innen indult terepmunkára az év legalább 100-150 napján. Maga varrta, speciális