T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: Bakony, Balaton-felvidék tájegység (TÉKA 2000 1., Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2000)

Mészáros Veronika: A Bakony, Balaton-felvidék népművészete

A féldomború faragással készült tárgyakra elsősorban a virágornamentika jellemző, de előfordulnak állatalakok is (szarvas, disznó, madár, kígyó stb.). Az egy darab fából faragott ivócsanakok nyelének és fogójának különösen díszes a kiképzése. A szarutárgyakat karcolt technikával és több színű spanyolviasz berakással díszítették. A víz- és pálinkatartó kobakokat égetett vagy karcolt virágornamentikával látták el. Mind a kobakokra, mind a szarutárgyakra jellemző az egész térfelületet kitöltő díszítés. Valamennyi kiállított tárgy a 19. század második felében és a 20. század első felében készült. Kiállításunk második, tematikus egységében a vidék népművészetének hagyományaiból merítő, azt továbbörökítő népi iparművészek alkotásaiból adunk ízelítőt. A népi iparművészek a hajdani mesterek (takácsok, asztalosok, fazekasok), specialisták és ügyes kezű pásztorok, gazdák, gazdaasszonyok hagyományos technikáit alkalmazva, a táji jellegzetességekből kiindulva alkotnak iparművészeti tárgyakat, sokszor új funkciójú termékeket. Hiszen alkotásaiknak a mai ember életében is meg kell találniuk a helyüket: csak a mindennapok kultúrájába való beilleszkedés biztosítja a népi iparművészet folyamatos fejlődését. A népi iparművész feladata: ... „hogy a magyar nép porba hullott kincsét, ezt a páratlanul szép és gazdag, minden ízében magyar ornamentikát felemelje, magáévá tegye és továbbfejlessze" - mondja Györffy István. Az alkotó művész hogyan lelheti meg és miként sajátíthatja el egy térség díszítő művészetének jellegzetességeit? A tanulás, a saját gyűjtés kiegészítéseképpen a múzeumok segítségét is igénybe veheti. A múzeumok népművészeti gyűjteményüket nyitottá, hozzáférhetővé tehetik népi iparművészeik számára, megteremtve ezzel a lehetőséget a helyi hagyományok, helyi stílus továbbélésére. A népművészetnek nemcsak múzeumi raktárakban a helye, páratlanul gazdag díszítménykincsének nem szabad a mai életből eltűnnie. A múzeumok fontos feladatuknak vallják, hogy a hagyományos formavilág és mintakincs megőrzése mellett annak továbbadásában is szerepet vállaljanak. A szabadtéri kiállítóhelyek, tájházak népszerűsödésével párhuzamosan a hiteles műtárgymásolatok készítése is mind gyakrabban szükségessé