T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: Bakony, Balaton-felvidék tájegység (TÉKA 2000 1., Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2000)

Mészáros Veronika: A Bakony, Balaton-felvidék népművészete

helyezkedik el a felületen. Az abroszok, törülközők, komakendők közepén gyakori a kézi horgolású betét, a széleken a horgolt csipke vagy kötött rojt. A párnahajak végét leggyakrabban piros keresztszemes hímzéssel díszítették, de előfordul a sötétbarna és fehér fonalas hímzés is. A halottaságyra vagy ravatalra terített díszlepedőket összefoglalóan halottaslepedőknek nevezzük. Ezek vagdalással díszített, valamint fehér vagy színes (vörös, kék, sárga, zöld) selyemfonallal, laposöltéses technikával hímzett lenvásznak, de megtalálhatók a vörös és fekete gyapjúfonallal, keresztPávás lepedő szemmel kivarrottak is. Előfordulnak fehér lyukhímzéses szélű halottaslepedők és olyan gyolcslepedők is, amelyeknek a szélét csipkével szegték. A vállkendőket, fejkendőket, kézbevaló kendőket, főkötőket, női ingeket és alsószoknyákat fehér hímzéssel ékítették, amelynek mintáit - apró virágokat, levélfüzéreket - kézzel rajzolták elő. A fehérhímzéses viseleti darabok általában lyukhímzéssel, laposhímzéssel és pókozással gazdagon és változatosan díszítettek. Sümeg, Veszprém, Várpalota, Tapolca, Tüskevár, Szentgál, Nemesleányfalu (Nagyvázsony), Kapolcs és Városlőd voltak a tájegység leghíresebb fazekasközpontjai. A tűzálló agyagból készült főzőedények Sümegen és Csákváron készültek. A mázatlan külsejű, sűrűn rovátkolt felületű főző-