T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1999 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Buzás Miklós: Föld-Ház. Időszaki kiállítás a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

reket kevertek. Mindig a fal belső felületén kezdték, s csak ennek elkészültével fogtak a külső falak tapasztásához. Az első réteg durvább sárból készült, pelyvával, törekkel, sok helyütt lótrágyával keverték a sűrű masszát. A második és harmadik réteg esetében fokozatosan finomodó pelyvás sarat vagy finom híg agyagot hordtak fel, hogy a falfelület simább legyen. A tapasztó anyagot rendszerint kézzel vitték fel a falra, sima lécekkel simították el, s az egyes rétegek felvitele között száradási időt hagytak. A különböző típusú falazatokat általában 2-3 rétegben kézzel tapasztották. A sárfalak, fonott falak esetében apró cserép-, kő- és tégladarabokat nyomkodtak a nyers falba, hogy a tapasztás jobban megkössön. A falazat külső megjelenésére a múlt század közepéig általában a tapasztást követő finom mázolás volt a jellemző, melyet nagyon híg agyagos sárral értek el. A mázoláshoz igyekeztek sárgás, kékesfehér vagy fehéres földet használni. Ez a technika a múlt század közepén, az oltott mésszel történő meszelés megjelenése után kezdett visszaszorulni. Hazánkban a második világháborút követő néhány évben még elég gyakori volt a földfalú házak építése, de ezek a korábbiaktól eltérően inkább már beton alapra épültek. Századunk második felében vált általánossá a szigetelőlemez alkalmazása. Az épület padlóvonala az udvar szintjéhez képest jelentősen magasabb lett. Az ablakok is nagyobbak lettek. A hatvanas évekig az ablak feletti áthidalást szinte kizárólag 15x15 cm keresztmetszetű akácgerendával oldották meg, még téglafalazatoknál is. Valamennyi földfalú épület oromfalát korábban kóróból, nádból vagy vesszőfonásból készítették. Később lécből, husángokból, ritkábban vályogból készült a tetőlezárás, valamennyi sártapasztást kapott. A deszkából készült oromlezárás elsősorban az Alföld déli részére jellemző. Századunk első felében vált általánossá a vályogból vagy téglából készült oromfal. Az építés iparosítása, valamint gazdasági-társadalmi struktúrájának megváltozása számos más európai országhoz hasonlóan megszakította e hagyományos „környezettudatos" építési módszerek apáról fiúra történő átadását. A tégla és más gyári termékek előtérbe kerülésével, az építtető és az építő különválásával kialakuló gyakorlat nem kedvezett a gyakran a múltat és a szegénységet is jelképező földépítészetnek. Napjainkban azonban a világszerte egyre magasabbá váló energiaárak, a globális környezetszennyezés ha-