T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1999 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Bardócz Gáborné - Horváth Anita: Tanulmányúton Etárban

Tanulmányúton az etári Szabadtéri Néprajzi Múzeumban 1998. október 6-12. A megközelítőleg 7 hektáros területen fekvő múzeum Bulgária egyetlen szabadtéri néprajzi gyűjteménye. Az ország területén számos védett falu található, melyek napjainkra sem néptelenedtek el; állandóan és időszakosan lakott - vendégfogadásra használt - épületeket egyaránt találunk. Az etári Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1964-ben nyitotta meg kapuit. A múzeum épületei között vannak olyan 19. századból származó műhelyek, melyeket eredeti helyükön őriztek meg, ilyen a vízimalom vagy a ványoló. Ezekre a ma is működő kis műhelyekre építették fel az elsősorban kézművesmesterségeket bemutató múzeumot. A műhelyek általában a múzeumot keresztülszelő patak energiáját hasznosítva működnek, ilyen az esztergályos, a fűrészmalom, zsinórkészítő stb. A lakóházakkal szegélyezett utcasort nevezhetjük a 'mesterségek utcájának' is, hiszen minden egyes ház földszintjén az utcára nagy üvegfelülettel nyitott, működő műhelyek és üzletek találhatóak. A mesterek a jövedelmező szakmák esetében, mint az ezüstműves, a pék, a fazekas, az ikonfestő, fafaragó, rézműves stb. vállalkozókként üzemeltetik a boltként is funkcionáló műhelyeiket. A látogatók végigkísérhetik a fasíp, a réztál vagy akár az ezüstékszer-készítés folyamatát is. Egyes szakmák az idő-, anyag- vagy pénzráfordítás miatt kevésbé jövedelmezőek, mint például a takács, ebben az esetben a múzeum alkalmazásában áll az itt dolgozó mester. A múzeumpedagógus szemével nézve irigylésre méltó a sok működő műhely, ezekre az élő kiállításokra mégsem épülnek tematikus jellegű foglalkozások. A múzeumba érkező gyermekcsoportok megtekinthetik, hogyan készülnek a kolompok, rézharangok, egyszerű népi hangszerek, ékszerek, ikonok, és nem utolsósorban a jellegzetes édességek, aktívan azonban nem kapcsolódhatnak be egyik iparág művelésébe sem. Az állandó kiállítási épületek között nagyon kevés lakóház tekinthető meg, mivel ezeket elsősorban raktározásra használják, és elenyésző hánya-