Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

Villanyvilágítás a nagykőrösi kékfestőműhelyben A szabadtéri múzeum történetében első alkalommal létesítettünk korabeli elektromos hálózatot a hozzá tartozó berendezésekkel úgy, hogy az a kiállítás szerves része lett. A nagykőrösi kékfestőműhelybe az első világháború környékén vezették be az elektromos áramot, de nem az egész épületbe, hanem csak a jó látási viszonyokat követelő tarkázószobába. Ennek megfelelően a múzeumi bemutatáskor is a villanyvilágítás visszaállítása mellett döntöttünk. Eddig ezt nem tehettük meg, hiszen a legtöbb magyarországi faluba csak századunk derekán vezették be a villanyt, a múzeumi lakóházak berendezései pedig korábbi korszakok lakáskultúráját tükrözik. A mezővárosokban viszont korábban bekövetkezett ez a technikai fejlődés, így egyenesen kínálta magát a lehetőség, hogy éljünk bemutatásával. A kékfestőműhely padlásterébe épített tarkázószobába hosszú padláslépcső vezet, melyet kívül és belül is NORIS márkájú porcelán fali foglalatokkal világítottunk meg. A szobában kétágú, sodrott vászonvezetékkel falon kívüli szerelést építettünk ki. A vezetéket porcelán szigetelőcsigákra rögzítettük. A tarkázóasztal fölé állítható hosszúságú csigás lámpát szereltünk. Az izzó fényét zománcozott fém lámpaernyő tereli, a foglalatba porcelánleágazót is tettünk. (Gyerekkoromban - ilyen leágazó segítségével - a foglalatból vették az áramot vasaláskor!) A hálózathoz tartozik még egy porcelánkapcsoló és konnektor is. Biztonsági okokból a hálózatba csak 24 voltos áramot vezettünk. A különböző alkatrészek összegyűjtésében sok segítséget kaptam munkatársaimtól és ismerőseimtől. Munkánkat szakmailag a Magyar Elektrotechnikai Múzeum segítette. A szerelési feladatokat Tóth László villanyszerelő végezte. Sabján Tibor