Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

gorlót más helyről telepítette át. A textil simítása („mángolása") fahengerekre feltekert állapotban történt. Ehhez az előkészítő munkát a mángorló előtt lévő faszerkezetes, fagörgős csévélőben („haspli") végezték. A mángorlótérben helyezték el a vásározóládákat, félkész és kész „áru"-t is. A hajópadlós emeleti „tarkázószobában" történt a textil mintázása. A szigetelőanyagot („pap") a ferde lapú tarkázóasztal mellett, egy háromrekeszes ládarendszerben („sasi") tartották. E pépbe mártották a fa nyomódúcot („kézi forma"), s a végvásznat folyamatosan mintázták, majd felhúzták a keresztgerendához erősített szárítórácsra. A Vladár-műhely több mint nyolcvan kézi formája található a polcokon, amiket a mester örökölt, vett, cserélt a piaci igényekhez alkalmazkodva. A szobát öntöttvas kályha fűti, a fényt század eleji szerelékű villanyvilágítás adja. A textilanyagok, különböző munkamozzanatokhoz kötődő szárítása három helyen történt: a műhely előtti külső állványon, a mángorló padlásterében és a tarkázószobában. Kerekráf