Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

Tanulmányúton Észtországban A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Szentendre) és az Észt Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Tallinn) között 1998-ban létrejött együttműködési megállapodás keretében kaptunk meghívást Észtországba. Vendéglátónk Merike Lang, az „Esti Vabaöhuumuseum" igazgatónője volt. O és munkatársai, Ülle Vörno, a közönségszolgálati osztály vezetője, valamint Maj-Ruth Körgend főrestaurátor szervezték programjainkat. Megérkezésünk napján rövid városnézésen ismerhettük meg Tallinn középkori városmagját, az egykori Hanza-város legjellegzetesebb épületeit. 1998. augusztus 29-én - Merike Lang kalauzolásával - Észtország északi és keleti részén jártunk. A Lahemaa Nemzeti Park területén keresztül vezető úton haladva számos műemlék épületet és nemzeti emlékhelyet tekintettünk meg. Különösen tanulságos volt a käsmui Tengerészeti Múzeum, amely magántulajdonban, némi költségvetési támogatással működik az egykori Tengerészeti Akadémia épületében. Érdekes része volt utunknak az altjai tengerpart, ahol helyben megőrzött és ma is használatban lévő népi műemlékként nyilvántartott halászkunyhókat láttunk. Az utazás során megismerhettük az észt települések sajátos szerkezetét, és a falusi udvarok rendjéről, valamint a földesúri birtokok (ún. guthofok) egykori működéséről, mai állapotukról is képet kaphattunk. Ennek a napnak az estéjén részesei lehettünk az Észt Szabadtéri Múzeum idén először megszervezett programjának. Az északi országok tengerparti településein - ugyanabban az időpontban - a viking ősök emlékére hatalmas, messzire fénylő tábortüzeket gyújtót- Észtország legkisebb lakótornya, tak. Másnap Tartuba utaztunk, ahol az épült 1517-ben, Kiillben