Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

alább az emléke maradjon fenn műveiben, hogy ez a nép is élt valamikor. Elete és műve olyan volt, mint a könyvbe préselt szagos menta. " Ha a megfogalmazás a mi fülünknek kissé patetikus is, ám Kanyar József mondatai ma is megszívlelendő igazságokat hordoznak, akár a népi kultúra időálló értékeiről, akár az évszázados hagyományok felszámolódásáról beszélt is. Mert ezt is a Gönczit búcsúztató Kanyar József mondotta 1948 novemberében: „... a könyvbe préselt szagos menta jó illata még akkor is velünk marad, ha elsárgulnak és széjjelhullottak a könyv lapjai. " A nagy mű lapjai ha azóta megsárgultak is, szét nem hullottak. Gönczi szelleme a mai napig velünk maradt. Azokkal, akik e nép hagyományos kultúrájának további feltárására és átörökítésére vállalkoztak. Végezetül egy másik idézetet is szeretnék felolvasni, jóllehet nem Gönczi Ferencről szól, hanem egy olyan emberről, aki éppen akkor halt meg, amikor Gönczi Ferenc a tudomány útján elindult. Sütő András írta Orbán Balázsról, az utazóról, a néprajzosról, a fényképészről. Egy kisebb közösség legnagyobbjáról, egy olyan tudósról, aki ugyanolyan megszállottsággal kutatta népe történetét, néprajzát, mint Gönczi: ,/í kivételes rang méltó viselője beutazta Kelet egzotikus világát is, az igazi Nagy Utazás az itthoni volt. Ez a nehezebb, s az eredményesebb is: batyut kötve elindulni - önmagunk felé. Ismerős arcunk, ha föltűnik a múltból és netán megnyugtató mosolya is, hogy ahol vagyunk huzatban is jó helyt vagyunk, a vigaszért Orbán Balázsnak is kijár a köszönet. " Bíró Friderika Részlet Gönczi gyűjtőfüzetéből