Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

között vékonyabb, szintén leásott karók töltötték ki a helyet. A vázat vesszőkkel ritkásan befonták, majd szalmás sárral betapasztották. A lakóház mestergerendáját falba rakott ágasok támasztották alá, míg a tető szelemenjét a falak elé ásott hosszú ágasok tartották. A házat története során többször átépítették, falainak nagy részét vályogra cserélték, konyháját pedig egy keskeny válaszfallal két részre osztották. Ez a válaszfal már egy jól megépített és nehéz szabadkéménnyel együtt készült. Ekkor a konyhában egy szélesebb tüzelőpadka (szélén katlannal), középpadka és hátsó rakodópadka volt. A szobában kívülfűtős kemence állt. A bontás rendkívül élvezetes szakmai csemegének bizonyult, a munkát végző dolgozókkal feledtette az ilyen jellegű munkák minden kellemetlenségét. Mivel a ház szerkezete késő középkori építési gyakorlatot őrzött meg, a bontásra meghívtuk régész barátainkat is. A bontást Bálint János és Sabján Tibor vezette, a felvételeket Deim Péter készítette. Sabján Tibor Karóvázas sövényfal