Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén létesítendő pékség előkészítési munkálatai során többféle szempontot kellett figyelembe vennünk, ezek közül az első, hogy 1998-ig a Kisalföld tájegység ásványrárói épületének kemencéjét használtuk kenyér- és kenyérlángos, valamint pogácsa sütésére bemutatók alkalmával, illetve nagyrendezvényeinken. Hosszú évek tapasztalatai szerint ez rendkívül vonzó, nagy érdeklődést kiváltó esemény mind a látogatók, mind egyéb vendégeink számára. Azt is tudomásul kellett azonban vennünk, hogy hosszú távon ez nem lehet kielégítő megoldás, hiszen ebben a kemencében erősen behatárolt a süthető mennyiség, s alkalmanként messze nem tudjuk a jelentkező igényeket kielégíteni. Másrészt a folyamatos fűtés a „műtárgy"-kemence gyors elhasználódásához vezethet, amit mindenképpen szerettünk volna elkerülni. A kiválasztás második, igen fontos szempontja volt, hogy megfelelő helyszínt kellett keresnünk e rendkívül népszerű tevékenység folytatásához a múzeum területén, olyan helyen, amely a közönségfogadási szempontoknak a leginkább megfelel. Az épület helyét végül az Alföldi mezőváros tájegység utcasorának végén, annak folytatásában, de tőle elkülönülve jelöltük ki. A harmadik, egyben talán a legfontosabb szakmai szempontunk az volt, hogy a pékségben - a hiteles berendezés révén - a látogatók számára betekintést nyújthassunk a kisipari típusú kenyér- és péksütemény-készítés hagyományos munkafolyamatába és eszközkészletébe is. 20. századi pékműhelyek az Alföldön A helyszíni terepmunka során gyűjtött adatok egyértelműen bizonyították, hogy az Alföldön kisebb településeken, de még a mezővárosokban is századunkban kifejezetten pékség céljára nem emeltek épületet. Az általunk megtekintett és dokumentált épületekben - bármikor épült is másodlagosan alakították ki a pékséget és utólag építették be külön a sütőkemencét (egy, vagy két sütőterű, ún. magyar kemencékről van szó). A legtöbb esetben a már meglévő lakóház szobájában, udvari melléképületben vagy toldaléképületben helyezték el a kemencét, illetve alakították ki a sütőkonyhát, a dagasztót, a kiszolgáló helyiségeket. A korábban már álló épületek átalakítása során arra törekedtek, hogy az üzlethelyiség az