Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

tak rajzát és ismertetését. Ennek alapján tudjuk, hogy a kút láncos kút volt, melynek hajtókereke egy vízbe lógó végtelenített lánc segítségével hozta fel a vizet a felszínre. A lánc felfelé jövő ága egy rézcsőben haladt úgy, hogy a vizet a láncra szerelt „ruggyanta golyókkal" tolta maga előtt. A ruggyanta (kaucsuk) golyók körülbelül egy méter távolságban voltak a láncra rögzítve. A kútszerkezet ára az akna mélységétől függött. A prospektusból az is kiderül, hogy a láncos kút maximum 40 méter mélységig működött biztonságosan. Gyártották egyszerű formában (ez a típus került múzeumunkba) és kettőzött lánccal is. A kúthoz tartozott még egy fából készült és zöldre festett védőburkolat is. A közeljövőben felújításra kerülő kút múzeumunk technikatörténeti ritkasága lesz. Sabján Tibor Ifj. Vladár József a kút előtt (1931)