Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

H. Csukás Györgyi Bepillantás a Bakony, Balaton-felvidék tájegység építésének műhelytitkaiba

a múzeumba kerülésük után. Egy-egy tárgy kiállíthatóvá tétele olykor hosszú hetek, hónapok munkáját igényli, hisz a tárgyak nagy része csonkított, súlyosan sérült. A tárgyak kiegészítésénél, rekonstruálásánál ugyancsak analógiák, hasonló tárgyak segítenek. A kezelésről, a restaurálás, konzerválás menetéről dokumentáció készül. Az épületeket részletes berendezési terv alapján rendezzük be, amelyben a muzeológus indoklást ad arról, milyen korszakban, milyen család életkörülményeit jeleníti meg. A berendezésben tükröződnie kell a család összetételének, vagyoni szintjének, vallásának, az évszakokhoz is igazodó mindennapi tevékenységének, de még arra is mód nyílik, hogy a család életének speciális alkalmait, ünnepeit jelenítsük meg. Újraépítés A lebontott épületelemek, a házhoz megvásárolt bútorok, berendezési tárgyak olykor évtizedekig Csipkerózsika-álmukat alusszák a múzeumi depókban, raktárakban. Egészen addig, amíg egy-egy új múzeumi tájegység építése megkezdődik. Akkor hirtelen előkerülnek az adattár polcairól, fiókjaiból az évtizedek során készített újraépítési javaslatok, berendezési tervek, kiviteli tervek, néprajzi gyűjtések, nagyítások készülnek a fotókról. Azóta gyarapodott ismereteink fényében - ha szükséges - revideáljuk korábbi elképzeléseinket, s a múzeum tudományos tanácsa által elfogadott néprajzi javaslat alapján elkészülnek a végleges kiviteli tervek. Szétbontjuk a depókat, a használható épületelemeket konzerválás, kiegészítés után beépítjük. Sajnos, egyre nagyobb százalékban kényszerülünk az elkorhadt fát, az esőtől, fagytól széttöredezett követ, téglát újjal pótolni, ami az építkezés költségeit nagymértékben növeli. Nem beszélve arról, hogy a múzeumból lassan kihal az a generáció, aki az épületeket még eredeti helyén ismerte, bontotta. De sírba viszik tudásukat, titkaikat a házak egykori lakói és azok a falusi kőművesek, ácsok, ezermesterek is, akik valaha ezeket a házakat építették, a molnárok, akik a malmokat javítgatták, üzemeltették... Az idő múlásával egyre fogynak az esélyek a kvalitásos tárgyak helyszínen való megvásárlására, a használatukra vonatkozó hiteles információk megszerzésére is. Ilyenkor döbbenünk rá a dokumentálás fontosságára, a 20-30 éve készült, ma már megismételhetetlen gyűjtések, fotók, rajzok értékére.