Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
Káldy Mária: A múlt hozzánk küldött üzenete
bemutatókat. Az érdeklődő látogatók szakmai vezetés keretében ismerhették meg a kiállításokat. A hetvenes évek végére gyarapodtak épületeink, és egyre sokasodtak rendhagyó ötleteink. A látogatókkal folytatott beszélgetéseink alapján megérlelődött bennünk egy akkor még szokatlan, „élő múzeum" gondolata. A lényege a programnak az volt, hogy megszólaltassuk a kiállításokban lévő tárgyakat oly módon, hogy ennek tevékeny részese legyen velünk együtt a látogató is. A házi munkák bemutatására valóban a kiállításokban, a konyhákban, a szobákban lévő tárgyak vezettek rá bennünket. így került sor például az első vajköpülésre, majd a kenderfeldolgozás hosszú és fáradságos munkafolyamatának bemutatására. A programoknak a vártnál is nagyobb volt a sikerük, s ez felbátorított bennünket arra, hogy újabb és újabb háziipari tevékenységek, mesterségek felelevenítésére vállalkozzunk. 1997-ben három tájegységben, már 40 különféle házimunka, háziipari és kézműipari tevékenység, összesen közel 210 bemutatására került sor. Jelenleg a múzeumban a következő áttelepített, és hitelesen berendezett műhelyek találhatók: három malom (egy szárazmalom, egy tiprómalom, egy darálómalom), két kovácsműhely, egy tímármühely és egy takácsműhely. Ezeket a műhelyeket - tekintettel arra, hogy féltjük az eredeti műtárgyakat viszonylag ritkán, alkalmanként, egy-egy vasárnapon működtetjük. Ezeken kívül számos kézműves mester - bőrműves, fazekas, gyertyamártó, kötélverő, kádár dolgozik a múzeumban időről időre. A népi díszítőművészetet képviselik a csipkeverők, fafaragók, hímzők, gyöngyfűzők, s húsvétkor a tojásfestők. Különféle háziipari termékek kerülnek ki a csuhéfonók, gyékényszövők, kéregedény-készítők, kosárfonók, szövők keze alól. A legnagyobb a sikerük mindig az eredeti, működő műhelyeknek - a malmoknak, kovácsműhelynek - s emellett a kemencében sülő kenyérlángosnak, pogácsának és mézeskalácsnak van. Tekintettel arra, hogy a bemutatandó mesterségekhez képest viszonylag kevés eredeti műhellyel rendelkezünk, ezért vasárnaponként műhelyként funkcionálnak a különféle gazdasági épületek, a pajták, a csűrök, a színek, s a kiállításnak be nem rendezett lakóhelyiségek, kamrák is.
