Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
Káldy Mária: A múlt hozzánk küldött üzenete
A múlt hozzánk küldött üzenete A hagyományos háziiparok és kézműiparok felidézése a szabadtéri múzeumokban* Európában éppen úgy - mint a tengerentúlon mindenütt - a legnépszerűbb múzeumok közé a szabadtéri múzeumok tartoznak. Közöttük is azokat kedvelik a látogatók, amelyeknek kiállításai hű, életszerű képet adnak a régi faluról, kisvárosról, társadalmuk hagyományos életmódjáról, hétköznapjairól és ünnepeiről, de ott is nagy sikerre számíthatnak, ahol a kiállításokat, különféle múzeumi bemutatókkal, tevékenységekkel teszik élővé. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum népszerűségét elsősorban kiállításainak köszönheti. Itt külön kiállítási egységnek tekinthető egy-egy táji épületegyüttes, egy telek, ahol a közösségi lakó- és gazdasági épületek, műhelyek a kiállítás tárgyai éppen úgy, mint egy kút, vagy a temetőben egy fejfa. Egy-egy tájegységbe érve a látogató úgy érezheti, mintha az épületek eredeti környezetében járna. Minden olyan, „mintha" ezekben a házakban laknának. Az udvarokon a fűtésre előkészített farakást, az aborában az állatoknak szánt szénát találjuk. Az ablakban muskátli, a kiskertben őszirózsa virít. A hitelesen, életszerűen berendezett épületekben a tárgyak az adott vidéken jellemző hagyományoknak és funkciójuknak megfelelően kerültek elhelyezésre. A lakóházakban lévő tárgyegyüttesek segítségével különféle szituációkat jelenítettünk meg. Az egyik házban - az elképzelés szerint - a közelmúltban gyermek született. Az egész szoba elrendezése ezt jelzi; a „boldogasszony ágya", a bölcső, de az asztalon lévő komakosár is, benne a család számára hozott ebéddel. A szituáció oly hiteles, hogy képzeletben már látjuk is az ebédhez készülődő népes családot. * Elhangzott 1998. június 27-én Ópusztaszeren „Az életmód megjelenítése az európai szabadtéri néprajzi múzeumokban" c. tudományos konferencián.
