Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
T. Bereczki Ibolya: A jobbágyfelszabadítás és hatása a paraszti kultúrára
könyve alapján - Grünwalsky Ferenc által készített hatvanperces történelmi dokumentum-játékfilm eleveníti fel, s a korszak kiemelkedő személyiségeinek képmását, írásait pedig a terem oldalsó vitrinjeiben láthatjuk. A kiállítás egészének tematikájához kapcsolódó multimédiás rendszer az első és a harmadik teremben egyaránt megtalálható. Igen gazdag szöveges és képes információ jeleníthető meg a számítógépeken, s az iskolások számára műveltségi teszt szolgál tudásanyaguk mérésére. A harmadik kiállítási egységnek a méreteiben rendkívül impozáns, a Mezőgazdasági Múzeumban „Lóterem"-ként ismert helyiség ad otthont. A terem négy sarkában egy-egy épület jeleníti meg a 19. század második felének jellegzetes épülettípusait, s vele együtt a korszak jellemző társadalmi rétegeinek életmódját. Az első lakóépület, egy kívülről szinte földbe mélyítettnek látszó, földszínű, ágasfás-szelemenes, kicsinyke, háromosztatú ház lakói a Tisza mentén élő egykori zsellérek lehettek. A szoba berendezésében az egyszerű, házilag elkészíthető bútorok, valamint az archaikus, fekvő- és ülőhelyül egyaránt szolgáló sárpadka a meghatározóak. Díszes tárgy mindössze a leányok stafírungba kapott tulipános ládája, valamint a gömöri bútorasztalosok munkájaként az Alföldre került geometrikus mintával díszített ácsolt láda. A következő épület dél-alföldi minták alapján készült homlokzata mögött egy hódmezővásárhelyi középgazda szobáját láthatjuk. A hódmezővásárhelyi festett bútorasztalosság történetét Csilléry Klára kutatásai nyomán jól ismerjük, s ezúttal a kiállításon a Szabadtéri Néprajzi Múzeum birtokában lévő legszebb darabokat állíthattuk ki. Az 1817-ből származó gondolkodószék harmonikus formájával jól illeszkedik a vásárhelyi bútor virágkorát felidéző, 1842-ből származó ládához és falitékához. A helyi asztalosmesterség utolsó korszakának terméke az 1855-ben készült pad és az 1862-es ágy. A minták szegényedése plasztikusan jelzi, miként válik meg az alföldi módos parasztság a 19. század első részében még rendkívül kedvelt festett bútortól. A látogató a terem utolsó lakóépületének két helyiségét megtekintve, a szobában éppen a templomba készülő párt látva érzékelheti mindazokat a változásokat, amelyek nemcsak az öltözködésben, a bútorokban, a szobák berendezésében, hanem a paraszti háztartásban használt eszközök anyagában és
