Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1997 1-2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

hangjáról és hegedűvel való jó kapcsolatáról talán hangarchívumokból szerezhetünk élményt, ahogyan színészi teljesítményének értékelése is az utókorra marad. Rassy Tibor nagy erdőszeretetéről és szőlőhegyimádatáról is legendás volt. Bár vadászengedélyét - ismert okokból - csak későn kapta vissza, présház és pince vizsgálatait eredménnyel végezte. E zalai kutatásból kívántunk közös munkaként kötetet készíteni, ami már a hátramaradottak feladata lesz. Rassy Tibort mindig választékosan öltözködő, jóízlésű polgárt sugalló lénye környezetében egyénivé avatta. Oda kellett figyelni arra az emberre, akinek szerteágazó, mindenkit érdeklő mondandója, belülről megharcolt tartása volt, aki történeti tapasztalatokkal bizonyított hitellel bírt. Olyan, környezetét összefogó, életkedvre sarkalló egyéniség volt, aki gazdag élettörténetéből aktualizált és folklorizált eseményeket, netán célzatos élceket is mondott, melyek általában találtak. Elérték a közönséget és néha az érintettet is. Tibor búcsúzunk Tőled, az égiek döntsék el, hogy az életművész vagy a tudós művész életét élted-e? Te talán azt mondanád: Egy nagy komédiás voltam, ennyit tudtam nektek adni, ennyire tellett, zalai magyar voltam. Rassy Tibor sokat adtál nagyon sokaknak, emlékedet és hagyatékodat megőrizzük. (Elhangzott 1996. március 18-án) Kecskés Péter A 4i ^ Szentesi kopjafák és gombfák TÉKA 1997/1-2 5;^