Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1997 1-2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

Számon tartják és büszkék arra, hogy közük van a múzeumhoz, tettek érte valamit, s nekünk kötelességünk, hogy ápoljuk a velük való kapcsolatunkat. Sokat köszönhetünk nekik. A Nyugat-Dunántúl tájegység megnyitásakor szinte minden épület egykori tulajdonosa, s azok rokonsága itt volt. Papjuk, polgármesterük vezetésével számos őrségi, göcseji falu lakossága képviseltette magát. Megható volt, ahogy idős, öreg emberek megsimogatták a régi gerendákat, tárgyakat. Az egykori Mosonszentpéter lakói is minden évben, Anna napkor eljönnek papjuk kíséretében, hogy a faluból áttelepített Szent Anna fogadalmi kápolnában imádkozzanak, s emlékezzenek a kápolnaépítőkre, a falu régi lakóira. A sükösdiek minden évben eljönnek egyszer-kétszer a múzeumba. Felvállalták a sükösdi ház portájának fásítását, rendezését. A mi múzeumunk egy különleges világ. Mindenkit megérint a múlt varázsa itt. A mi dolgunk az, hogy minél több ember számára tegyük lehetővé az élményszerű találkozást múltunk emlékeivel. (Elhangzón a Természettudományi Múzeumban megrendezett holland-magyar múzeumi konferencián. 1997. április 9.) Káldy Mária A sükösdi Szerdahelyi család látogatása a múzeumban