Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1997 1-2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

könyveink bejegyzéseit. Nagyon tanulságos volt. A múzeum megnyitása óta rendszeresen készítünk interjúkat, beszélgettünk a látogatókkal, leginkább elvárásaikra, véleményükre voltunk kváncsiak. Többek között az ö igényeiket kielégítve vezettük be azokat a múzeumi foglalkozásokat, amelyeken a gyermek és felnőtt látogatók egyaránt tevékenyen részt vehettek, s különféle kézműves mesterségeket tanulhattak meg. Bővítettük a naptári ünnepekhez kötődő hagyományőrző programok bemutatását is. Megnyitottuk az első múzeumi boltot, majd egy éttermet is. Ahogy növekedett a múzeum, úgy bővültek rendezvényeink. (1996-ban közel 300 kézműves és folklór program volt a 7 hónap alatt). Egyre inkább törekedtünk arra, hogy olyan élő múzeumot alakítsunk ki, ahova rendszeresen érdemes ellátogatni, hiszen ott mindig történik valami érdekes dolog, ahol a látogatónak nemcsak látványt, de tanulási, művelődési alkalmat is nyújthatunk, ahol kellemes környezetben kikapcsolódhat, ahol felnőtt és gyermek egyaránt jól érzi magát. Felismertük, hogy a legjobb reklám múzeumunknak maga a látogató. Aki jól érezte magát a múzeumban, szép órákat töltött el nálunk, s aki elégedett volt szolgáltatásainkkal, az elvitte jóhírünket is. PR munkánkban rendszeresen törekedtünk az állandó megújulásra, a minőségi változtatásra. Többek között: 1988-ban készült el az új portaépület, ahol kulturált körülmények között váFaragómester és hímzőasszony sátra a múzeumi vásártéren