Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1997 1-2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

30 év a múzeumlátogató közönség szolgálatában A Szabadtéri Néprajzi Múzeum ebben az évben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. 1967-ben, a múzeum alapításával egy majdnem 100 éves terv indulhatott el a megvalósítás útján. 1968-ban indult el az építkezés Szentendrén a Sztaravoda völgyében. 1974-ben nyílt meg az első kiállítás, a Felső-Tiszavidék, amit 1987-ben a Kisalföld, majd 1993ben, a Nyugat-Dunántúl tájegység követett. Jelenleg folynak az építési munkálatok az Alföldi mezővárosban, s hamarosan egy új tájegység - a Balaton-felvidék - születésének lehetünk tanúi. A harminc év eredménye közel száz objektum a templomtól a képoszlopig, a lakóházaktól a különféle műhelyekig. A hetvenes évek elején, miközben a kiállítások létrehozását alapos néprajzi, építészeti kutatások előzték meg, s a megvalósítás tudományos igényességgel zajlott, a majdani „használók'*, a múzeumlátogató közönség, s annak várható igényei, s ennek vizsgálata még nem igen került szóba. Erre nem voltak megfelelő szakemberek sem. Ekkor még a közművelődési feladatok is a tudományos kutatókra hárultak. Abban az időben ez a munka a látogatók vezetését a kiállításokban, ismeretterjesztő előadások megtartását, esetleg egy-egy múzeumi szakkör vagy tábor irányítását jelentette. „Közönségszolgálat", „közönségkapcsolat", „múzeumpedagógia" stb. kifejezések a hetvenes évek közepén kezdtek ismertebbé válni a magyarországi múzeumokban. Erre az időszakra esik, amikor - számos hazai múzeumhoz hasonlóan - a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban is önálló egységként létrejött a közművelődési osztály. Az itt dolgozók feladata többek között a múzeum arculatának kialakítása, a közönséggel a kapcsolat létrehozása, ápolása lett. E rövid hozzászólásban a múzeum PR közönségkapcsolati) tevékenységéről részletes, átfogó képel adni nincs módom. így engedjék meg, hogy nagyon vázlatosan,