Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1997 1-2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

sem látták. Ez a hiányosság okozhatta azt, hogy a konferencia második szakasza parttalanná vált, a hozzászólásokból, korreferátumokból pedig egyre meghökkentőbb ötletek és nézetek kerültek eló. Az enyhébbek közé tartozott a szabadtéri gyűjtemények állagmegóvása, az egyes építmények rekonstrukciója során a tartós (lásd beton és egyéb) anyagokkal történő helyettesítés, az újraépítés, a hosszú távra felkészítő modern anyagok használata. Még azon sem hökkentünk meg nagyon, amikor egy régi vaskori ásatás helyszínén létrehozott „szabadtéri múzeum"-ról, ill. kiállításról hallottunk, amelyben vasból öntött életnagyságú ember-makettekkel imitáltak korabeli élet-szituációkat. Szabadtéri múzeum közé soroltak egyébként ipari parkokat, régészeti parkot, gyermek játszóközpontokat, oktatási centrumot, elhagyott ipartelepet vagy mezőgazdasági gazdaságot éppúgy, mint in situ megőrzött épületegyütteseket is. Sajnos egymás megértését, a nemzetközi összehasonlítások elsajátítását a nyelvi nehézségek is gátolták. A külföldiek előadásait még egy-egy tolmács fordította ugyan, de a heves viták során az oda-vissza fordítás akadozott vagy elmaradt. Ennek megfelelően igazából csak a horvát, ill. az utódállamokból érkező kollégák mondták el véleményeiket, a külföldi reakciókra ritkán reagáltak. Úgy tűnt számomra, hogy a konferencia valós értéke abban van, hogy végre összegyűjtötte közös gondolkodásra a Horvátország, ill. a volt Jugoszlávia utódállamai területén dolgozó szakembereket s azok, mintegy áradásszerűen kiöntötték magukból az önkéntes vagy külső kényszer szülte elzárkózás során felgyülemlett indulatokat. A konferenciához kapcsolódó kirándulás során megismerhettem Horvátország középkori történetében oly nagy szerepet játszó Zrínyi és Frangepán családok egyik fészkét Hozalj városban, mely a 15-16. századi reneszánsz várépítészet egyik igen gyönyörű példája. A nagyarányú rekonstrukció és felújító munkálatok azt bizonyítják, hogy a fiatal horvát állam főleg külső „tőke-injekciók" segítségével nagyon nagy gondot fordít történelmi emlékeinek, a nemzeti identitást erősítő műemlékeinek helyrehozatalára. A Zágrábból Karlovác irányába vezető autópályáról