Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1997 1-2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

áttekintést. Az első nap délutánján tekintettük meg az 1957-ben alapított észt központi szabadtéri néprajzi múzeumot (Vabaöhumuuseum), aminek 44 kiállítási egységében több mint 150, többnyire berendezett építményt tanulmányozhattunk. A hetven hektáros, öbölmenti területen különösen a halászattal kapcsolatos építmények és szélmalmok voltak figyelemre méltóak. Szélmalom (1874) az Észt Szabadtéri Múzeumban A tanácskozás második témája a múzeumi rendezvények és a múzeumi objektumok védelmének problémaköre, néha ellentétes törekvése volt. Corneliu Bucur (Romania) nagyszebeni példák alapján a „múzeumi iskolák" didaktikai szerepére hívta fel a figyelmet. Kilian Kreilinger (Németország) az eredeti műtárgyak kopásának, elhasználódásának veszélyeit ecsetelte, s azoknak ismétlődő felújítását vagy másolati lecserélését szorgalmazta. Christopher Zeuner (Anglia) a hagyományos építőanyagok és azok mai, múzeumi környezetben történő „megszólaltatásának" nehézségeiről szólt. Mint „csatateret" jellemezte a műemlékvédelem és szabadtéri múzeumi bemutatás lehetőségeit a norvég Lars Roede, aki