Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1997 1-2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

ebből eredő veszélyeket. Mint Kerner Gábor, ő is figyelmeztetett arra, hogy nemcsak egyes épületek átalakítása, megsemmisülése fenyeget, hanem a szőlőhegyek teljese arculata is megváltozik. Sisa Béla áttekintést adott Veszprém megye védett népi műemlékeiről (az ország 1784 népi műemlékének több, mint egynegyede, szám szerint 469 egyedileg védett népi műemlék Veszprém megyében található), s az Országos Műemlékvédelmi Hivatal által helyreállított épületekről (elsősorban tájházakról). Kiemelte a védett területeket (Tüiany, Szigliget), amelyek számát a jövőben újabbakkal szeretnék gyarapítani (Aszófő-Vörösmáli pincesor, Magyarpolány-németpolányi rész, Vöröstó teljes települése, Balatonfüred-Arács). A szakrális emlékekkel ugyancsak több előadás foglalkozott. Körmendy József a Balaton-felvidéki római katolikus plébániákat ismertette a 18-19. századi canonica visitatiók alapján, Laczkovits Emőke a református parókiák korszakonként eltérő típusait rendszerezte egyházi iratok és a meglévő épületek alapján. Bár a bakonyi, Balaton-felvidéki kálváriák közismertek, számos útikönyvben, albumban szerepelnek, Márkusné Vörös Hajnalka saját kutatásain alapuló összefoglalása mégis úttörő munka: sikerült korukat, típusaikat, elterjedésüket meghatároznia. A további előadások olyan épületeket vizsgáltak, amelyek a Balaton-felvidéken és a Bakonyban különös jelentőséggel bírtak. Vajkai Zsófia Kapolcs vízimalmainak történetéről adott áttekintést a 13. századtól napjainkig. Lichtneckert András levéltári adatok alapján ismertette a szőlőhegyek jogállását, a szőlőhegyi pincékre vonatkozó legkorábbi adatokat, s a szőlőhegyekbe való kiköltözés folyamatát. Kecskés Péter a 18. századi technológiák, eszközök és építmények feltérképezésével jelölte ki a a Balaton-felvidék helyét a dunántúli történeti borkultúrák között. Benda Gyula keszthelyi, és Keszthely környéki hagyatéki leltárak alapján elemezte a présházak, pincék és felszerelésük értékét, ill. részarányát a hagyatékban, s összehasonlította az egykorú mezővárosi és parasztházak, ill. a szőlőhegyi hajlékok lakáskultúráját 1770-1850 között. Selmeczi Kovács Attila Káli-medencei gyűjtései alapján rendszerezte a Balaton-felvidéki gazdasági építményeket, hangsúlyozva, hogy