Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

Itt a múzeumban korlátlan lehetőségek nyílnak számunkra, hogy az ide érkező ifjú látogatókat bevezessük a népi kultúra csodálatos világába. Számomra minden gyerekcsoport egy-egy újabb meghódítandó csúcsot jelent. Jó érzés átélni azt a pillanatot, amikor meglátom szemükben a csillogást, arcukon a mosolyt, egyre több kéz simul a kezembe. Tudom, hogy ettől a perctől kezdve már az „én gyerekeim". Készek a közös játékra, kezdődhet az „időutazás". Módszereink a gyermekek természetes kíváncsiságára, érdeklődésére, játékosságára épülnek, legyen az kisóvodás vagy nyegle kamasz. Egy-egy ismerkedő séta során számos olyan mondókát, szólást, közmondást, találós kérdést említünk meg, ami természetes környezetében hirtelen értelmet kap. Amikor a kenyérsütés eszközeit nézegetjük, kezükbe adom a szitát és már eszükbe is jut: „Szita, szita, sűrű szita, ma szitálok, holnap sütök...", vagy a meséből egy idézet: „Annyi gyereke volt, mint a rosta lika, mégy eggyel több...", vagy gondoljunk csak az imádságra: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma..." Mit gondolsz, mi jut eszükbe, ha a kenderfeldolgozás munkamenetét ismertetem és megmutatom a motollát? Kórusban mondják: „Jár a keze, mint a motolla...", vagy felteszik a jól ismert találós kérdést: „Sző, fon, nem takács. Mi az?" A minap elgondolkoztam Kodály Zoltán kedves sorain, amelyeket ugyan csak cédulákra jegyzett le, mégis szól neked is, nekem is, mindenkinek: „A falusi ember köszöntése szertartásos komolyságában ma is él. Aki hallotta, hogy még felnőtt emberek is mily ékes, bár egyszerű, magukgondolta szavakkal köszöntik szüleiket és idősebb jóbarátaikat nagy ünnepeken: tudja, ez nem üres szó, hanem igaz érzés... Elmúlásukkal zárkózottabb, barátságtalanabb, magának élőbb lett a nép. Annyival is kevesebb lett életében az öröm és a szeretet..." Úgy érzem, birtokunkban van a kulcs, amivel ezt a „zárkózottságot" oldani tudjuk. Tőlünk függ, hogyan használjuk fel! Szituációs játékaink során elég néhány egyszerű tárgy: egy kalap, egy bot, egy kötény, és a gyerekek pillanatok alatt gazdává, gazdaasszonnyá, pappá, bíróvá, valamilyen mesteremberré, esetleg há-