Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

parancsnoka és őrségparancsnok-helyettese volt. Előző munkahelyén így jellemezték őt: „munkájában, szolgálatellátásában kezdettől fogva mindig pontos, precíz, megbízható volt. Munkatársai közül hamar kitűnt igyekezetével, gyors, határozott munkastílusával, jó kapcsolatteremtő képességével." Itt a múzeumban is így ismertük meg őt. 1995 tavaszától új beosztásba került. O lett az új őrségparancsnok. Ezt a feladatot nehezen vállalta el, hiszen a szabadságot jobban szerette, mint az íróasztalhoz kötött munkát. Ennek ellenére nagy kedvvel fogott hozzá új feladataihoz és hamarosan önálló tevékenységbe is kezdett. Három hónap alatt új szabályzatokat gyártott, korábbi elmaradt munkákat, hiányosságokat pótolt. És azután hirtelen, váratlanul beteg lett. Kórházba került. Naponta érkeztek a rossz, majd bizakodásra is okot adó hírek. Mindenki aggódva várta gyógyulását. Állapota azonban egy súlyosbodott. Egy augusztusi reggelen lengedező fekete zászló jelezte: valaki meghalt a múzeum dolgozói közül. Valamennyien azonnal tudtuk, Szabó István ment el közülünk. Fiatal volt, 42 éves. Szeretettel gondolunk rá. Emlékét megőrizzük. Bíró Friderika IHS monogram egy rédicsi kuglófsütőn