Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

tásokat. Olyan falszerkezetek voltak láthatók, ahol a többféle kártevő féreg pusztítása és a fa korhadása hirtelen megszűnt. Lényegében ismert épületgépészeti anyagok, szerelési módok voltak láthatók elosztókkal szabályozva és központi fűtésrendszerrel. A lényeg valószínűen a hőátadás módja és a hőfok megválasztásában van. Természetesen a rendszert méretezik és tervezik. A közölt paraméterek a Detmondban leggyakoribb szerkezetnél igazak. Meglepő volt viszont, hogy az igen fejlett német vegyipar ellenére vegyszert nem, vagy csak minimális mértékben alkalmaznak. Villámvédelem, elektromos rendszerek, tűzcsapok A mi múzeumukban még megoszlanak a vélemények az elektromos áram bevezetése, és a villámhárítók kialakítása tekintetében. A detmoldi múzeumi épületekben mindenhol bevezetésre került a villany, még az 1550-es években készült műtárgyépületekben is. Egyszerű oka a műtárgyvédelem korszerű technikai igénye, vagyis a modern műszerek, karbantartó kisgépek működtetése. A vezetékeket a lehetőséghez mérten elrejtik, a csatlakozások kevésbé feltűnő helyen, a padlóban vannak kialakítva a nálunk is ismert, múzeumokban használatos padlókonnektorokkal. A villámhárítók nincsenek elrejtve. A gerinc fölött kb. 50-60 cm távolságban szabadon vezetik, ugyanígy a viszonylag sűrűn szerelt levezetéseket is. Nád vagy szalmatetőn nem vezették át a vezetéket. A tűzcsapok jól látható helyen, takarás-álcázás nélkül állnak. A szerelvény szekrények szintén látható helyeken találhatók. Különbség csak talán az, hogy ezek a szekrények nem környezetidegen fém vagy műanyagokból készülnek, hanem tégla és faanyagból. Kevésbé műszaki kérdés, de megfontolásra ajánlott Baumeier igazgató úr hitvallása, amely szerint ő elsődlegesen feladatának a tárgyak megóvását tekinti úgy, hogy az továbbadható legyen az utódoknak. Ennek a célnak alárendeli az ezt szolgáló technikák esetleg kedvezőtlen látványát (rézcsövek, villámhárítók, műszerek stb.). Szűcs Lajos