Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

ködtetésében, teremőrzésben, bemutatók tartásában, rendezvények lebonyolításában lehet őket nagyon jól alkalmazni. Pénzt alig kérnek, lelkesedésük, lelkiismeretességük viszont maximális. Végül is Zijp úr, a Zuiderzees Museum igazgató-helyettese foglalta össze nekem, mi a titka annak, hogy ilyen nagy számban tudják őket alkalmazni (itt a szezonban mintegy 45 — 50 a számuk) - társadalmi igény van az ilyesfajta cselekedetekre, s a közhasznú munkáknak nagy is a társadalmi megbecsülése; - az önkéntesek legtöbb esetben nyugdíjasok vagy olyan társadalmi állásúak, akiknek van idejük effajta ténykedésre; - érzik főleg a nyugdíjasok, hogy szükség van rájuk, hogy fontosak; - sok esetben munkanélküliek is vannak köztük, akik számára jobb alternatíva a múzeumban dolgozni, mint otthon ülni; - végül egy kevés tiszteletdíjat is kapnak nyugdíjuk vagy munkanélküli segélyük mellé. Azt is elmondta Zijp kolléga, hogy az önkéntesek társadalmi megítélése rendszerint magasabb, mint a teremőröké, s többre is tartják magukat, noha javadalmazásuk nem éri el a teremőrökét. Enkhuizenben nagyon komoly szűrővizsgán mennek át, ahol a viselkedéstől kezdve a szakmai anyag megtanulásával bezárólag kell eleget tenniük a követelményeknek. S ez a fajta múzeumsegítség működik és virágzik Hollandia szinte minden múzeumában. Jó lenne, ha nálunk is a társadalmi megítélés és értékszemlélet, s persze az anyagi jólét eljuthatna erre a fokra, hogy mi is élvezhessük az önkéntesek munkájának gyümölcsét. 3. Munkatervem harmadik fő pontját nagyon gyorsan és eredményesen tudtam teljesítem. Lényegében mind Mr. Ama ut Weeda, mind pedig Prof. Jan Vaessen igazgató urak teljes meggyőződéssel támogatták a múzeumaink közötti csereegyezmény megkötését. Évenként megpróbálunk közösen kidolgozni kutatási prog-