Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

sorban financiális problémák miatt. Az 1950-es években újabb koncepció látott napvilágot. R. H. Flédderus városfejlesztési mérnök olyan tervet készített, amelyben a múzeum egy működő kikötő részeként üzemel, egyfajta városi életmódot bemutatva az 1900-as évek időszakából. A nagy, városi házakat kis halászházak és műhelyek vették volna körül. Ez a koncepció is elvérzett, főként szakmai indokok miatt. 1968-ban N. Heyligenberg és R. v. Hekker vetette papírra elképzelését: a múzeum egy működő kikötővel egybeépített, több negyedre felosztott város képét formálja majd. Ezek a negyedek jelzik azokat az egykori településrészeket, ahol a tengerészek és a halászok éltek. Külön megjelenik majd a valamikori kikötő, s az egykori adminisztratív városrész is (városház, vámház, társasági házak, templom, iskola stb.), s külön lesz bevásároló utca is. A tervezők a városnegyedeket 1811-31 között készült kutatási felmérések, korabeli város- és utcatérképek alapján akarták visszaállítani. Ez a terv kisebb módosításokkal végül elfogadásra került. A múzeum 1983-ban megnyitotta kapuit. A 42 környékbeli városból és faluból származó mintegy 130 épület a Zuiderzee és vidéke építészetét, lakáskultúráját és életmódját mutatja be az 1880-1930 közötti időperiódusban. A házak egy részét berendezték, de túlnyomó többségük inkább csak háttérként szolgál. Az épületek áttelepítése 1968-ban kezdődött, és 15 év alatt be is fejezték az építést. Kezdetben elemeire lebontották az épületeket, s az általunk is ismert dokumentálás után újra felépítették őket. Ezt hamarosan egy teljesen új forma váltotta fel. Rátértek a méltán híres metódusukra: az egyben vagy nagy elemekben történő áttelepítésre. Számtalan épület, néha több emeletes is, egy darabban került a múzeumba. Más esetekben pedig nagyobb darabokra szedték az épületeket és falanként, tetőrészenként szállították hajón, vasúton vagy éppen autón a múzeumba. Olyan szállító és rögzítő technológiát dolgoztak ki, amelyet később más európai múzeumok is átvettek. 1971 óta több, mint 200 db 1500-1800 kg súly közötti épületelemet telepítettek át a múzeumba. Az 1970-es évek végén Hollandiában is felerősödtek a helyi környezetvédő mozgalmak, s így beszűkültek az áttelepítés lehetőségei. Kényszerűségből, mintegy másfél tucat épületet kénytelenek voltak