Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

dezésekkel. A fő cél a régi és a hagyományos megmentése volt. Sok romantikus elemmel gazdagították a múzeumot, sok volt az ismétlés. A letűnő hagyományos világ átalakulását szerették volna megállítani a múzeumon belül. Ez a korszak a nagy kollekciók létrehozásának korszaka volt, amikor is az arnhemi múzeum egyszerre vált néprajzi múzeummá és szabadtéri gyűjteménnyé. A múzeum életének ez az első periódusa 1941-ig tartott, ekkor állami kezelésbe került, s hivatalosan is a holland központi néprajzi múzeummá vált. A II. világháború azonban komoly megpróbáltatások elé állította. A gyűjtemény jelentős részét egy várkastélyba menekítették, de azt egy bombatámadás a gyűjteménnyel együtt porig rombolta. A híres 1944-es arnhemi csata idején pedig a városból evakuált lakosságot telepítették be a már meglévő múzeumi házakba, s mintegy 100 napig ott is éltek! Sok ház elpusztult, s több mint 50 százalékuk alaposan megrongálódott az állandó használattól. Az 1946-os év a múzeum harmadik korszakának a kezdete. Ekkor új koncepció alapján megkezdődött a rekonstrukció. Egyes épületeket teljesen elhagytak, másokat helyreállítottak, s számos új építményt telepítettek át. A koncepció lényege most már az volt, hogy elsősorban gazdasági és tipológiai kritériumok alapján az egész ország területéről kerüljenek be a múzeumba a legfontosabb lakó- és gazdasági épülettípusok, berendezésükkel együtt. Ugyancsak ez a korszak az ún. vitrines múzeumrész felfejlesztésének is. Az elpusztult viseletkollekció helyébe 1948-ban a királynőtől új komplex holland viseletgyűjteményt kaptak, s fejlődésnek indultak olyan gyűjteményrészek is, mint pl. a gazdasági eszközök, a hangszerek, festmények stb. 1962-ben, a múzeum alapítása 50. évében már több, mint 440 ezer (!!!) látogató érkezett a múzeumba. Az 1970-es évek eleje a negyedik periódus kezdetének időszaka. Egyrészt egy tűzvész a múzeum felét elpusztította, másrészt a holland szakemberek ekkorra szakítanak a romantikus szemlélettel. A múzeum feladata szerintük már nem a régmúlt kimerevítése, hanem az elmúlt évszázad életmódjának mind jobb bemutatása, fele-