Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

ziállattá változnak. Kezdődhet a „játszva tanulás". Ennek azonban előzménye is van, ami komoly munkát jelent számunkra. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek már óvodáskorban megismerkedjenek a múlt feledésbe merülő tárgyi és szellemi értékeivel. Évek óta eredményesen működik Szentendrén a Hagyományőrző Óvónők csoportja. Szoros közösséggé formálódott kis csapat ez. Tagjai mindazok az óvónők, akik hasonló gondokkal küszködtek, mint én annak idején, s akik ma már a népi kultúrára építik föl pedagógiai munkájukat. Ismereteik gyarapításához szívesen hozzájárulunk szakirodalommal, kevésbé ismert népi játékok, dalok „felkutatásával". Rendszeresen szervezünk közös programokat, melyekhez a helyszínt a Nyugat-Dunántúl tájegységben álló vöcköndi lakóház, vagyis a játszóházunk biztosítja. Legutóbb 1995. október 26-án óvodásokkal elevenítettük föl játékos formában a névnaphoz fűződő „Dömötörözést", más szóval az állatok behajtásakor és a számadáskor kialakult hagyományokat. A játék ideje alatt a gyerekek valóban elfelejtették, hogy múzeumban vannak, hiszen „benépesítettük" a házat, a gazdasági épületeket. Bemehettek a szobába, konyhába, a kamrába, megfoghatták a csuprokat, szakajtókat, sajtárt, sőt használhatták is azokat. Sürgött-forgott mindenki. A pásztorok legeltették nyájaikat a legelőn, közben énekeltek: „Szélről legeljetek..." A házban a gazdaasszony sütött, főzött: „Szita, szita sűrű szita...", - mondogatták,, majd elaltatták a bölcsőben nyugvó „bubát". „Tente baba aludjál..." - dúdolgatták. Amint hűvösödött, a pásztorok hazafelé készülődtek, „A juhásznak jól van dolga..." — fütyörészték. Otthon a háziak fogadták őket: „Kikeletkor Szent György napkor minden ember lehet pásztor, de már ősszel, számadáskor, az az ember, ki beszámol." — mondták nekik. Ez után számba vették, majd az istállóba, ólakba terelték az állatokat. „Mú, mú, mú asszonykám, hozd a sajtárt szaporán!" - utánozták a tehenet. „Ez a malac olyan kerek..." vagy „Biri, biri bárány, alig áll a lábán..." mondókákkal mustrálgatták, eleget hízott-e a jószág? A gazda egy zsák almával, dióval kukoricával fizette ki a pásztorokat, végül annak örömére, hogy szépen gyarapodtak az állatok,