Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

A következő építési periódus a tarkázó szoba kialakításához köthető. A századforduló tájékán a mángorló istálló melletti légterébe egy kisebb szobát építettek be úgy, hogy a födémgerendákat utólag vésték a falba, az így kialakított padlásteret elfalazták és az udvar felől egy keskeny lépcsőfeljárót is leválasztottak. A tarkázó szoba ablakai a tetősík fölé emelkedtek, az egész beépítés új, karakteres megjelenést kölcsönzött a műhelyépületnek. A 20. század második felében végzett átépítések már a hanyatlás időszakához köthetők. Lebontják az istállót és vele együtt a lépcsőfeljárót, így nem lehet a tarkázót sem használni. A műhellyel összeépült lakóházat először „L" alakúra alakítják, majd a hátsó részét lebontják és az utcai részét négyzetesre bővítik ki. Amikor a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága a műhelyt múzeumi célra megvásárolja, a telket két részre osztják, a lakóházat különválasztják. A múzeumi felújítás során a keskenyebb műhelyrész falait lebontották, helyükre új, betonalapokra helyezett téglafalak kerültek. Ugyanezen a részen a tetőt is felújították. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban az épült századfordulós állapotát kívánjuk újraépíteni. Ekkor a keskenyebb épületrész első helyisége a fekete konyha volt, amelynek falait és födémét feketére festették. Téglával burkolt padlóján három üstöt tartó katlan helyezkedett el. A mellette lévő küpaszoba az udvarról és a mángorló felől is megközelíthető volt. Téglával burkolt padlójába hat darab kerek festőkád, az úgynevezett kupák mélyedtek. A bennük lévő festékbe csörlő és csiga segítségével süllyesztették a rafokra akasztott textíliát. Az „L" alakú épületszárnyban kapott helyet a mángorló. A több, mint hét méter hosszú berendezés gerendaszekrényét réti mészkővel töltötték meg, hogy kellő súlya legyen. A mángorló felett egy vízszintes gerenda feküdt, amelynek a végére csavarodó láncok mozgatták a mángorló szekrényét. A gerenda másik végét lóval hajtott fogaskerék áttétel hozta működésbe. A ló mindig egy irányba haladt, de egy okos váltó segítségével a tengely és a mángorló mozgását váltogatni tudták. A mángorló oldalán feliratok tömkelegét találtuk: a műhelyben dolgozó segédek, hajtók írták ide nevüket és a dátumot. A legrégebbi évszám 1837-ből származott, ami azt is jelenti, hogy a mángorló régebbi, mint a műhely, tehát Vladár