Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

A nemesi származású Vladár család ősei Turócz vármegyei birtokosok voltak, akiknek a 13. századtól Muthnán, majd a 14. századtól Csepcsényben is voltak birtokaik. Az évszázadok folyamán szerteágazó család egyik tagja, név szerint Vladár Péter a 18. század második felében költözött Nagykőrösre, megalapítva a család nagykőrösi ágát. Leszármazottai között volt Vladár Boldizsár (1830—1905), aki kitanulta a kékfestő mesterséget és 1860-ban önálló műhelyt nyitott. A családi emlékezet szerint nagypénteken gyújtottak be először a katlanokba. Esküvőjén az a Módra József nevű nagykőrösi kékfestő volt a tanúja, kinél a mesterséget elsajátította. Gyermekei közül az egyetlen fiú, Vladár József (1874-1954) folytatta apja foglalkozását, tőle fia ifjabb Vladár József vette át a műhely vezetését, de ekkor már csökkentett kapacitással dolgoztak, és a festés mellett vegytisztítást is végeztek. A bontás során sikerült feltárni az átalakítások sorrendjét, a műhely kialakításának, majd átépítésének egyes periódusait. A falkutatásokkal tisztáztuk, hogy az „L" alakú épület legrégebbi része a Tímár köz felőli keskeny épületszárny, amelynek lábazati A műhely alaprajza a századforduló környékén