Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

Uj könyvek Zentai Tünde: Őcsény népi faluszerkezete (Őcsény, 1994) Zentai Tünde őcsényi tanulmánya új oldaláról mutatja be a hagyományos falusi életformát. A 18-19. századi falusi társadalom szerkezetét és működését elemzi egyetlen falu példáján a feudális kor végén. Eredményei hozzájárulnak mind az önkormányzat, mind Őcsény történetének jobb megismeréséhez. A feldolgozás alapjául a helység archívumában és különböző levéltárakban lévő írott források szolgáltak. Összehasonlító értékelésükhöz a történeti irodalom nyújtott segítséget. A vizsgálat középpontjában a 19. század első a három évtizede áll, amelynek szinte személyekre szabott életszerű bemutatását kiegészíti a folyamatok követése a múltban és a későbbi időszakokban. Őcsény a népművészetéről híressé vált Tolna megyei Sárköz (Dél-Dunántúl) második legnagyobb települése a Duna mentén. 1829-ben 395 házat számlál. A 10. századi megtelepedés óta folyamatosan lakott. Jogállása az évszázadok során sokat változott. Lakói a honfoglalás (896) után szabad státuszú határőrök, all. századtól a Szekszárdi apátság fegyveres szolgái, s mint ilyenek prédiális (azaz egyházi) nemesi kiváltságokat élveznek. A török megszállás idején (1526 — 1686) a helység életében jelentős fordulatok következnek be. E zavaros, háborús években a falu népe áttér a református vallásra, s lassan jobbágyi sorba süllyed. 1780-tól új földesurának, a Királyi Helytartótanács Tanulmányi Alapja szekszárdi uradalmának adózik. A 18. század első felében a török, majd a kuruc-labanc harcok (1704-1711) után az újjáéledő faluval együtt újraszerveződik a község önkormányzata is. A 18. század közepén már jól működő faluszervezetet találunk. A 19. század elején a falu vezetőtestülete tíz esküdtből áll, élén a bíróval, aki