Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

Sándor a Vas megyében megtalálható kőképek, keresztek, kápolnák számbavételét és rendszerezését tűzte ki célul. Összegyűjtött gazdag anyagának ismertetése során kutatási polémiáját is megosztotta hallgatóságával, újabb termékeny vitákra ösztönözve ezzel a konferencia résztvevőit. A tanácskozás zárórészét a műszaki-építészeti kérdések tárgyalása adta. Búzás Miklós a téglaépítkezés gyakorlatát vizsgálta a Nyugat-Dunántúlon. Korabeli források és recens gyűjtések alapján mutatta be ezen építőanyag nagyobb arányú elterjedését a régióban, nem felejtkezve el a téglakészítés menetének leírásáról, de még az építőanyag és az alaprajz, illetve a díszítések összefüggéseinek kimutatásáról sem. Nagy Endre saját megfigyelései alapján a tetőszerkezet alapvető típusait mutatta be, korábbi kutatások felhasználásával, felvázolva a falazat és a tetőszerkezet egymásrahatását. Bálint Jánosmk jutott az a hálátlan szerep, mely az utolsó előadónak mindig is osztályrésze. A nyugat-dunántúli építészeti zóna faépítészetének díszítőelemeit mutatta be sajátos, lírai, elsősorban a táj embere és a fa közötti nagyon szerves kapcsolat jegyében, személyes hangvételben. A mintegy 100-110 főnyi hallgatóság tematikai egységeket követően aktív vitákon vett részt, amelyeken az egyes tudományágak képviselői eszmét cserélhettek. A konferencia programját szervesen egészítette ki a cáki pincesor felújítása alkalmából rendezett ünnepség és kiállítás, majd az azt követő pinceszer. A hallgatók és résztvevők általános véleménye szerint a tanácskozás méltó folytatása volt a korábbi konferenciáknak. Közös elhatározásunk alapján a kibővített előadások még ez évben önálló kötet formájában is napvilágot látnak. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum nevében köszönetemet fejezem ki a szervezésben közreműködő kollégáimnak, Bíró Friderikának és Kelemen Petemének, s elismerésemet fejezem ki a társszervezőknek is: Nagy Zoltánnak, Mukicsné Kozár Máriának, Gráfik Imrének és a Savaria Múzeum minden segítő munkatársának. Cseri Miklós