Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

Vajon milyen feladata volt egykor? - tűnődtünk. Az érő gyümölcsöt védte a madarak, a baromfit a kánya, vagy a kukoricát a vadak ellen? Ezt akkor az elvadult környezetben nem tudtuk megállapítani. Az elvadult kert nem adott feleletet erre. A bádogkatona akkor mégis nagy szolgálatot tett. Látványa felkeltette érdeklődésünket: miért is állíthatták ide egykor a ház lakói a ma már bozótos kiskert közepére? Az esti beszélgetés során már arról faggattuk házigazdánkat, hogyan védték régen és védik ma szőlőjüket, gyümölcsösüket, földjeiket a termést dézsmáló vadak, madarak és a különféle kártevők ellen. Választ nem csupán ezekre a tényszerű kérdésekre kaptunk. Szóba került a nyugati végeken élő parasztság gazdálkodásának hagyományos és mai helyzete, de az az időszak is - ahogy mondták - „miután az oroszok bejöttek". A beszélgetés hatására ezen az estén határoztuk el, hogy kérdéseinkre tovább keressük a válaszokat. Ekkor született meg bennünk a különleges szabadtéri kiállítás megrendezésének gondolata is. 1994 nyarán visszatértünk az Őrségbe, hogy felkutassuk a termés megőrzésének régi és új szokásait, az ijesztők hagyományos és modern változatait. Kutatótársunknak néhány ma már végzős egyetemi hallgató, a hajdani „villa rusticások" és a múzeumunk iránt hozzájuk hasonlóan elkötelezett barátunk szegődött. Korábban, a nyolcvanas évek elején egy néprajzkutatóból, egy művészettörténészből és fotós kollégákból álló kis csoport megkezdte a magyarországi madárijesztők topográgfiájának elkészítését. A kutatómunka támogatása azonban elapadt és a Dunántúl nyugati részeire már nem juthattak el. Ennek a kutatócsoportnak volt a tagja dr. Kriston Vizi József etnográfus. Ő állította össze számunkra azt a néprajzi gyűjtési út-mutatót és kérdőívet, aminek alapján a témakört vizsgáltuk. Az emberek valójában minden olyan kitömött bábut, kiakasztott régi, rossz ruhadarabot, fényes, zizegő szalagot, amelyek a zöldségeskertekben, gyümölcsösökben, szőlőkben, kukoricásokban felhívják az arra haladók figyelmét, madárijesztőnek neveznek.