H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

Tudtuk, a dolgok ilyen szerencsétlen és méltatlan alakulása valósággal emésztette. Ha tehettük, és a nyomában járhattunk, igyekeztünk hírt adni régi gyűjtései helyszínéről. Ha egy-egy vizsgált, dokumentált épületét azonosíthattuk, igyekeztünk - lehetőség szerint — legalább fényképsorozatok segítségével dokumentációját kiegészíteni. A hatvanas évek idősebb martosi adatközlői még emlegették is őt. Emberileg is megrendítő élményt jelentett, amikor Martoson 1974-ben az egyik — akkor már halálán lévő - asszony lakásában mindent úgy találtunk, ahogyan a harmincas évek végén Vargha László megörökítette. Fél napot is kitett, míg körbe fényképezhettem a konyhát és a középoszlopos alátámasztású mestergerendás szobát, amelyben ott állt még a külső fűtésű, koporsófedél-alakú kemence, használatban találtuk benne a mennyezetes ágyakkal ékes bútorzatát, berendezését. Amikor a változásokról, változatlanságról érdeklődtünk a ház egyedül élő, magányos háziasszonyától, megvallotta, hogy az első világháborúban a férjét, a húszas években valamennyi gyermekét elvesztette. A környezet tudatos változatlanul tartásával szerettei emlékét kívánta ápolni; gyásza tartósságát fejezte ki. A fiatalabb nemzedék addigra általában szinte minden házat átépíttetett. A nevezetes martosi szobaberendezésekből csak néhány bútort, berendezési együttest mentettek át, s a régi lakószobák szőttes ágyruháit, textíliáit őrizték meg, hogy valamit átörökíthessenek hajdani, általuk is becsült hagyományaikból. Szintén megrendítő élményt jelentett, hogy a hatvanas évek lakatlan, felbomlott háztartású lakóépületeiben mindenütt őrizték a szobák textil díszeit, szőtteseit. Hogy bajuk ne essék a beázó házakban, a szőtteseket a még álló szobai fűtőkemencékbe rejtették. Martosi gyűjtéseim, ha csak alkalmanként néhány órásak is voltak, minden alkalommal nagy élményt jelentettek, mégis szomorú szívvel indultam vissza, mert tudomásul kellett vennem, hogy nem tudjuk folytatni Vargha László munkásságát. Tudomásul kellett venni, hogy a felgyorsult átalakulásban lassan nemcsak a hajdan rögzített objektumok enyésznek el, de a nemzedékváltás rendjén el kell búcsúznunk