H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

lődési tárca múzeumi irányítása, amíg az tudományos szakemberek kezében volt, messzemenően bízott benne, tevékenységét fenntartás nélkül támogatták. Rövidesen kézzelfoghatóvá váltak az első eredmények. 1968 telén a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárába beszállították az első feldolgozott megyék köteteit. Adattári kezelésbe került sok, a célhitelből készített pausz-rajz. Az adattári folyosó főhelyén állították fel azt az ún. textiltároló szekrényt, amelyben Vargha László anyagát kívánták elhelyezni. Nagy sikere volt. Sokan tettek látogatást, hogy csak futólag is tanulmányozzák az addig feldolgozott anyagot. Mindez első jelzés volt, ami csak éppen felvillantotta az anyag értékét, dokumentálta a szemlélet és a módszerek korszerűségét, európai színvonalát. Néhány jelentéktelennek tűnő, inkább irigységből fakadó negatív megjegyzés elhangzott ugyan, de azokra ügyet sem vetettek, hiszen mind a múzeumi, mind a pénzügyi szakfelügyelet legteljesebb bizalmát tükrözte a vállalkozás elindítása és folyamatos támogatása. Dobrovits Aladár professzornak a minisztériumi vezetésből való kiválásakor a helyzet gyökeresen megváltozott. A teljes politikai és tudományos ismeretlenség homályából hirtelen előlépett új minisztériumi osztályvezető (ez 1957-58 és 1960 — 61 közt nem volt ritka) mind Vargha Lászlót, mind pedig az őt támogató minisztériumi tisztviselőket méltatlan vádakkal illette. Indítványozta a munkálatok támogatásának felfüggesztését és a feldolgozó munka mielőbbi megszüntetését. Az éppen akkor is főigazgató nélkül árválkodó Néprajzi Múzeumból ki is sajtolt egy „szakvéleményt", amely szerint Jankó János, Györffy István, Viski Károly hajdani intézménye számára Vargha László anyaga érdektelen, s a Néprajzi Múzeumnak nem is igazán profilja a népi építkezés, a népi építőművészet kutatása. Major Máté, Ortutay Gyula, Tálasi István és Gunda Béla professzorok hiába álltak ki a Magyar Tudományos Akadémia és az érintett szaktudományok nevében a vállalkozás folytatása mellett, évtizedekre elnapolták Vargha László gyűjteményének rendezését, feldolgozását. Amikor hagyatékát a hetvenes évek felé át kívánta adni az időközben